Magyarul
Deutsch
TENISZTIPPEK - MAKRAY FERENC
1. MILYEN ÜTŐT VEGYEK? (ÜTŐVÁSÁRLÁSI SZEMPONTOK)
4. A KÖNYÖK HÁTRAHÚZÁSÁRÓL A TENYERES ÜTÉSEK ELŐKÉSZÍTÉSÉNÉL
5. A FIZIKAILAG KIMERÍTŐ EDZÉSRŐL, MELY ÁTSEGÍTHET TECHNIKAI PROBLÉMÁINKON
7. AZ OUT HIBÁK CSÖKKENTÉSÉRŐL
8. A KÉTSZER PATTANÓ LABDÁK VISSZAÜTÉSE A JÁTÉK ELEJÉN
11. A LÁB NYUGTALANSÁGA ÉS A FELSŐTEST NYUGALMA
13. FORDULJ EL AZ ÜTÉS ELŐKÉSZÍTÉSEKOR, DE...
15. A TALÁLATI PONT MAGASSÁGÁNAK MEGVÁLASZTÁSA
17. AZ ELSŐ LABDA JÁTÉKBA HOZATALA KÉZBŐL
19. A BAL KÉZ ( A MÁSIK KÉZ ) HELYZETE AZ ÜTŐN
20. GYAKOROLJUK A KÉNYSZERHELYZETEKET IS !
21. ÜTÉSIRÁNY ÉS IRÁNYVÁLTOZTATÁS
22. INKÁBB KÉTKEZES FONÁKOT TANULJUNK ÉS TANÍTSUNK?
24. A HUROK ÉS AZ ÜTŐLESÜLLYESZTÉS A FONÁK PÖRGETÉSEKNÉL
26. A BEÜTÉS ALATTI "TÁNCOLÁS"
27. A SPLIT STEP, A TERPESZUGRÁS
28. ÜSSÜK BIZTOSABBAN BETÁMADÓ ÜTÉSEINKET!
TENISZTIPPEK:
1. MILYEN ÜTŐT VEGYEK? (ÜTŐVÁSÁRLÁSI SZEMPONTOK)
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
Ha kezdő játékos szeretne ütőhöz jutni, mindenképpen forduljon JÓ szakemberhez tanácsért. A már teniszezni tudó játékos az ütővásárlásnál feltétlenül vegye figyelembe a következő legfontosabb szempontokat: 1. Az ütő fogásának nagysága (1,2,3,4,5) ; 2. Az ütő súlya (200-350 gramm) ; 3. Az ütő súlypontjának helye (300-380 mm) ; 4. Az ütőfelület nagysága (95-125 négyzet inch).
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
Teljesen mindegy, hogy milyen okból, de eljutottunk egy fontos döntési ponthoz a teniszünkben: szeretnénk ütőt váltani, új ütőt venni. Milyen ütőt vegyünk?
A következőkben az ütővásárláshoz szeretnék saját véleményem és saját tapasztalataim alapján segítséget adni. Egy áttekintő összeállításban a legfontosabb, kikerülhetetlen szempontokat nézzük át röviden, majd nézőim egy néhány perces filmben is segítséget kapnak az alaposabb tájékozódáshoz.
Egy ütő megítélésénél vannak objektív és szubjektív tényezők.
Vegyük a fontosabb objektív tényezőket, melyek ma már a teniszütőkön általában, mint alap adatok, fel vannak tüntetve. (Ezek egyúttal az ütővásárlásnál a legfontosabb megítélési szempontok kellenek, hogy legyenek.)
Az ütő fejének a nagysága négyzet inch-ben megadva lehet 95-ös, 100-as, 105-ös,110-es, 115-ös, 120-as és 125-ös is. A kisebb és közepes ütőfelülettel inkább a versenyzők játszanak, a hobby játékosok a közepes és a nagyobb fejű ütőket szeretik. Kisebb fejű ütővel inkább a játékostól függ az ütés milyensége, a nagyobb fejű ütőnél viszonylag több az ütő beleszólása az ütésbe. Utóbbinál nagyobb a középső, még kedvező találati terület a húron, az un. sweet point. A nem tökéletes találatot a nagyobb sweet point kicsit korrigálni tudja.
Természetesen első ránézésre látható a jellegzetes ütőforma, ami többé, kevésbé az adott márkára jellemző, bár egy márkán belül is lehetnek ma már egészen eltérő fejformák. Volt egy időszak régebben, amikor a keret jellegzetes formája az egyes márkákkal volt azonosítható. Erre később több példát is mutatunk.* Az ütőformák és a hozzájuk kapcsolódó keretprofilok óriási sokszínűséget mutattak az elmúlt évtizedekben, az utóbbi időkben (2009.) megfigyelhető egyfajta letisztulás. Rengeteg irány zsákutcának bizonyult, vagy vesztett népszerűségéből. A vásárlásnál biztosan nem tévedünk, ha ezeknél a letisztult, harmonikus alap-formáknál maradunk választásunkban.
Az ütő súlya és súlyelosztása két jellemző és nagyon fontos adat. Szubjektív tesztelésükre, érzékelésükre a következő tippeket adom:
Az ütő összsúlyát úgy lehet érzékelni, hogy kalapács fogással függőlegesen tartva, föl-le mozgatjuk az ütőt. Másik ütőt véve ugyanebbe a kezünkbe, mérleg nélkül is össze tudjuk hasonlítani a súlyukat. Ez az érzékelés nem csak azt mutatja meg pontosan, hogy melyik ütő a nehezebb, hanem azt is, hogy nagy vagy kicsi a különbség. Ha van pontos mérlegünk, akkor grammra meg lehet mérni a súlyt, melynek meg kell egyeznie az ütőn látható adattal. Figyelembe kell ilyenkor venni az ütőben benn lévő húr súlyát, továbbá azt, hogy van-e az ütőn fogásvédő grip, keretvédő szalag, rezgéscsillapító, esetleg más nehezék. Az ütő súlya kb. 200 grammtól (nagyon könnyű ütő) , 350 grammig (nehéz ütő) terjedhet.
A súlyértéknek mindig csak a súlyelosztással együtt van jelentősége.
A súlyelosztás szerint lehet fejnehéz, közepes súlyelosztású, vagy könnyű fejű az ütő. Ennek a gyakorlati tesztje a következő: A vízszintesen tartott ütő fejét fel-le mozgatjuk laza csuklóval. Ezáltal azt a külső húzóerőt érezzük meg, ami a súlyelosztásból származik. A súlypontnak a nyél aljától mm-ben mért távolsága az un. balansz ( balance ) adat, ami 310 mm és 370 mm között van általában. Képzeljük el, milyen jelentős a 6 cm eltérés a lendítésnél! A nehezebb ütők inkább könnyű fejűek szoktak lenni, a könnyű ütők választékában vannak fejnehezek is. A súly és a súlyelosztás kombinációja a legdöntőbb szempont az ütő kiválasztásánál. Jó kiindulópont lehet az eddigi ütőnk megfelelő adatkettőse.
Nagyon ajánlott mindenkinek kipróbálni másféle jellegű ütőt is, melynél a súly és a súlypont adott együttállása más karakterű teniszhez illik.
Nagyon fontos kérdéshez érkeztünk el: Milyen következményei lehetnek játékunkra a súly és a súlypont adatoknak egy bizonyos együttállása?
A szervát, az alapvonal játékot és a röptét kell számba venni. A nehéz fejű ütő jobban húz az adogatásnál és az alapvonal játékban, több erőt tudunk a labdába adni. Röpténél hátrány lehet a villámgyors reakció-válaszoknál, hiszen ezeknél az ütő fejét kell kapkodni. A fejnehéz ütő esetleges könnyebb összsúlya miatt viszont a röpténél, a jellemzően függőlegeshez közeli ütőállás miatt, kezünkre mégsem terhelődik túl sok. A könnyű ütőfej a röptejátékot teheti könnyebbé, de hátulról, az alapvonalról nehezebb lendületet adni, a találati pontnál a könnyű ütőfej kevesebb saját impulzust ad a labdába. Ezt ellensúlyozhatja az ütő nagyobb összsúlya, amivel az impulzust növeljük. Látjuk, hogy összetett problémáról van szó, és még figyelembe kell vennünk kezünk, csuklónk, alkarunk erejét is a választásnál. Továbbá rendkívül, döntően fontos az esetleges sérülések (vagy sérülékenység) szerepe. Az izmok, ízületek és inak fájdalmát nagyon lehet befolyásolnia (javítani vagy rontani) a súly és a súlyelosztás megváltoztatásával! Ki lehet gyógyulni egy teniszkönyökből pusztán csak az ütőváltoztatás révén! Fontos és érdemes tehát megérteni az ütő súlyának és súlypontjának befolyásoló hatását teniszünk jellegére, ütővásárlásunk legyen tudatos ebben a vonatkozásban is. Az új súly-súlypont párosítású ütőt próbáljuk ki hosszabb időn át, ne csak néhány ütés erejéig. Az új ütővel kapcsolatos minden újdonságot és különlegességet csak alapos kipróbálás után tudunk érzékelni és értékelni. Ez legalább félórai teniszt jelent, a régi és az új ütő váltogatásával. A röpténél és a szervánál is ki kell próbálni az ütőt, nem csak az alapvonal játéknál, ha lehet.
Az ütőben lévő húr minősége és feszessége is rendkívül fontos, alapvető hatással lehet egész teniszünkre.
A kipróbálásnál is nagyon torzíthatja benyomásunkat az ütőben éppen lévő húrozás. Elöljáróban annyit, hogy egy közepes minőségű (árú), közepesre húzott húr valószínűleg semleges hatású, azaz nem tévedünk, ha leegyszerűsítve a döntést, ezt rendeljük meg az új ütőnkbe. Ilyen általában a gyári húrozás is, amit az új ütővel együtt kaphatunk. Az ütőn található adat szerint ( tól-ig ) kell az ütő húrozásának keménységében gondolkoznunk. Ez általában 23 és 29 kg közötti érték, a tartomány logikusan az ütő fejnagyságával van szoros összefüggésben.
Kemény húrozással nagyobb erővel kell ütnünk, de nagyon jól lehet pörgetni, és ütéseink ereje és hossza is jól kézben tartható, kontrollálható. Nagy negatívum, hogy a hobby játékosoknál a nagyon kemény húrozás közvetlenül is okozhat teniszkönyököt.
A puha húrnak csúzli hatása van, viszont kisebb erővel lehet játszani. Az ütéshossz és az ütéserő irányítása jóval nehezebb, nagy érzék, tehetség kell hozzá. Erős pörgetésnél elcsúsznak a puha húrok, ami zavaró lehet.
A közepes erősségűre húzott ütővel biztosan nem kockáztatunk semmilyen irányban.
A húr minősége is számít, a bélhúrok rugalmasak, kímélik a játékos kezét, karját, de drágák, és nagyon érzékenyek a nedvességre. A jó minőségű műanyag húrok olcsóbbak és széles körben elterjedtek, mivel minden tulajdonságukban megfelelőek. Az ár jó tájékoztató a minőséget illetően, a rugalmasság és a tartósság egyértelműen tükröződik az árban. Itt sem tévedünk a közepes árú húr kiválasztásával.
A fogás nagysága 1-es, 2-es, 3-as, 4-es és 5-ös lehet. Ezek a számok a fogás kerületének az értékei, mely egyike az ütő fogásának alján látható általában a következő formában is: 4 1/8, 4 2/8, 4 3/8, 4 1/2 ( ami 4 4/8) vagy 4 5/8 . Az angolszász mértékrendszer szerinti mérőszámok törtjeinek számlálóit használjuk a mindennapi beszédben a fogás nagyságának meghatározására. Logikusan a kisebb fogásokat a kisebb kezűek, a nagyobb fogásokat a nagyobb kezűek választják. A nők általában 2-es vagy 3-as, a férfiak 3-as vagy 4-es ütőkkel játszanak. Érdekes módon kezünk nagyon tud alkalmazkodni a különböző méretű fogásokhoz, mégis természetesen meg lehet találni a nekünk legmegfelelőbb, optimális fogást. A teniszkönyök nagyobb (5-ös ) fogásnál veszélyesebb, a kisebb fogásra való áttérés segíthet a fájdalom csökkentésében. A fogás vastagságát változtathatjuk átbőrözéssel és a fogás bőrözését védő és a csúszást csökkentő szalag(ok) (grip) feltevésével. Ez egyúttal a fogás finombeállítása is lehet! Manapság már nem nagyon találkozunk az ütő nyelének lereszelésével, régebben szokás volt a túl vastag ütő nyelét finoman, óvatosan reszeléssel kisebbíteni. Evvel azt is lehetett alakítani, hogy az ütő fogása kerekebb vagy picit hosszúkásabb, laposabb legyen az ütő vége felől nézve, kinek hogy fekszik jobban.
A teniszben az ütőt viszonylag lazán, nem szorítva, mégis egyúttal biztosan kell tartani, ehhez a speciális tartáshoz a lehető legalkalmasabb fogás nagyságot kell megtalálnunk. Itt említjük meg, hogy a teniszben egy játékos játékának lazább, illetve merevebb volta két tényezőtől egyszerre függ, ami az ütő tartásához kapcsolódik. Az egyik az ujjak szorító ereje, a másik pedig a csuklóízület mozgékonysága, ami a megfeszítettség mértékétől függ.
Az ütőkeret formája, profilja és anyaga is érdekes kérdés, nem tekintem annyira fontos választási szempontnak, mint az előzőeket. Ezeknél már a szubjektív érzések is szerepet kaphatnak, persze a kipróbálás ezeknél is rettentően fontos, döntő lehet a választásnál. Volt egy időszak régebben, amikor a keret jellegzetes formája egyes márkákkal volt azonosítható. Néhány példa ezekre, ami éppen eszembe jut:
A Völkl ütőkre volt jellemző a tojáshoz hasonlóan alul kiszélesedő ütőfej forma.
A Prince gyártotta a nagyon kerek, nagyfejű ütőket.
A Wilson teljesen kerek, kisfejű fémütőjével volt éveken át világelső Jimmy Connors.
Taróczy Balázs Garcia ütője lekerekített szabályos négyzet alakú volt.
És végül egy kuriózum a régmúltból. A Snauwert kijött úgy kb. 30 évvel ezelőtt egy egészen különleges, elforgatott fejű ütővel.
/ Még egy érdekesség: Egy vállalkozás Ausztriában úgy 15-20 évvel ezelőtt lekoppintotta minden világcég legkedveltebb modelljeit; pici, lényegtelen, főleg külsőségeket érintő változtatásokkal a védett modelleket egyszerűen lemásolta. Az ellene irányuló, jogosnak tűnő támadásokat kivéve éveken át sikeresen volt ezekkel az eredetiknél sokkal olcsóbb, nyilvánvaló másolatokkal az ütőpiacon. /
Hosszan lehetne sorolni a példákat, mindezek az ütő formájának megváltoztatására irányuló kísérletek, kezdeményezések jobbára eltűntek az idő homályában. Mint ahogy már volt róla szó, a tiszta, legegyszerűbb forma, a szép, szabályos elliptikus vezetésű ütőforma uralkodott el egyértelműen. Mintha az derült volna ki, hogy teniszünk minősége nem ettől függ. A kezdeményezések alapja ugyanis szerintem elsősorban az volt, hogy a (hobby)játékosok bíztak abban, hogy teniszük varázsütésre megjavul a különleges ütőforma révén.
Minden világhírű ütőgyártó cégnek van sokféle modellje, de ma már a választékokban szinte kivétel nélkül dominál az előbbiekben leírt nyugodt alap forma:
Manapság inkább az ütő anyagát illetően folyik a versengés, és egyéb rafinált találmányokkal igyekeznek megnyerni az ütőt vásárolni szándékozókat. Ilyen példaképpen a Wilson speciálisan gumihíddal ragasztott ( tehát két darabból álló ) modellje.
Az ütő keretének a vastagsága és anyaga is alakult, ezek is érdekes változások. A régi fa- majd fémütők után a műanyag korszak robbant be és tűnik véglegesnek. A műanyag ütő legfontosabb alapanyaga az üvegszálas grafit, de a folyamatos újítások során sokféle könnyű és más sokféle különleges tulajdonságú anyag belekerült az ütő keretének anyagába. (titánium, stb.) A jelentősen könnyebbé váló keretek rugalmasak és stabilak egyszerre, a keret nem rezonál be a találat után, jól viszi a labdát. A régebbi vékony, rugalmas, de nem stabil keretek rezonanciája, berezgése a karunkba ment át, növelve a tenisz-sérülések rizikóját. Ez a rezonancia egy lassan mérséklődő, lassan lecsengő sinusgörbét ír le. Az annakidején forradalminak számító vastag, vagy inkább széles keret mozgása a találat után csak egy első, viszonylag kicsi kilengést mutat, ez a híd - effektus, és a csillapítás is nagyon gyorsan jön. Szinte csak a húr rugalmassága számít az erő labdába történő átadásakor, a keret passzív tartó szereppel bír csak. Ez nagyon kíméli a kart. A pengő húr rezonanciáját pedig a húr aljába tett, játékunkra semleges hatású rezgéscsillapító szünteti meg. Ez fillérekért kapható. A keret durva kiszélesítését egy Kuebler nevű német ember találta fel, és lépett ki vele az ütők piacára, majd találmányát a Wilson vette meg. Az erősen pörgető játékosoknak a nagyon vastag keret sok nehézséget jelenthet, ha a találat nem teljesen precíz, mert a labda kerettel való legkisebb érintkezése is teljesen fals ütést eredményez. Ez nincs így a vékony keretnél. Hosszú éveken át népszerű volt az amatőr játékosoknál a vastag keret, és ugyan a nagyon vastag változat eléggé eltűnt, de azért ma is található minden világmárka választékában vastagabb keretű modell is. Ezeket ajánlom a hobby játékosoknak én is. A profi versenyzők egyértelműen keskeny kerettel játszanak, az ütés teljes kontrolljához ez kell.
Végül egy fontos, vagy még inkább nagyon érdekes szempont egy új ütő első kézbe vételekor. Van egy teljesen szubjektív, szinte csak a megérzésre alapozó vélemény, egy legelső benyomás. Ezt úgy szokták megfogalmazni a játékosok, hogy az ütő elsőre nagyon jól állt a kezemben, azaz minden azt az érzést sugallta, hogy az ütő nagyon passzol az illetőnek. Biztosan a legfontosabb ismérvek (fogás, súly, súlyelosztás) együttállása tűnik ekkor optimálisnak. Ennél az első benyomásnál van nagy szerepe az amúgy teljesen mellékes külső megjelenésnek, a színeknek és a díszítéseknek az ütőn.
Milyen árú teniszütőt vegyek? Akinek az ütő ára mellékes szempont, az csak a fenti ismérvek alapján választhat ütőt, természetesen ez a legszerencsésebb. Akinél számít az ár, azt a játékost is óvom attól, hogy túl olcsó ütőt vegyen. Óriási különbségek vannak az árban, és ez tükrözi a minőségbeli különbségeket is. Remélhetőleg megtaláljuk a nekünk minden szempont szerint megfelelő ütőt közepes árban is. Számít a márkanév is, és ez nem sznobizmus, egy világmárka nem engedheti meg magának azt, hogy gyenge minőséget adjon. Ne próbáljunk sokat megtakarítani az ütővásárláskor, nagyobb a veszteség egy esetleges sérüléssel, vagy egyszerűen úgyis nagyobb összeget kell kiadnunk később, amikor világossá válik, hogy vacak ütőt vettünk. Az ütőt hosszú évekre vásároljuk általában. Ha egy ütő nagyon beválik, szerezzünk be egy ugyanolyan második, tartalék ütőt, ha van rá mód. Lehetőleg ne a régi ütőnk legyen a második ütőnk.
Mindezek után csak az marad hátra, hogy sok sikert kívánjak mindenkinek a neki megfelelő ütő megtalálásában. Remélve, hogy ez a kis (szubjektív) összefoglaló segít az eligazodásban, mindenkinek sok örömet kívánok az új ütővel való játékban.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
2. AZ ÜTŐFOGÁS LAZASÁGÁRÓL
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
A teniszütőt a játék alatt lazán kell fogni - ez alapszabály. A fogás lazaságának vagy keménységénak vizsgálatakor különböztessük meg a csukló és a ujjak szerepét!! A fogás lazasága mellett kezünk legyen ugyúttal biztos tartással is az ütő nyelén. A másik kéz tartó szerepe nagyon fontos, mind az ütések között, mind pedig az ütések végrehajtásában. Az ütések közöt engedjük el tudatosan az ütőt a játszó kezünkből úgy, hogy csak a másik kéz tartja ütőnket. Ezzel az ötlettel megtanuljuk lazán tartani az ütőnket, és sokkal könnyebben megtanulhatjuk az ütőfogások változtatását is!!!
MEGNÉZEM A 2. SZÁMÚ TIPP BEMUTATÁSÁT FILMEN IS!
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
Ha egy játékos az ütőt túl mereven tartja, az az egész játékára érzékelhetően negatív hatással van. Az ütő merev tartása két tényezőn múlik, a csukló merevségén, túlzott megfeszítettségén, és az ujjak túlzott szorításán. A szakember számára a merev tartás könnyen felismerhető.
Ez egyrészt veszélyes a játékosra nézve, mert könnyebben fordulhatnak elő sérülések a kéz, a csukló, az alkar és a könyök izmaiban, de főleg a szalagokban. Másrészt szerintem egy félreértésből fakadó hibáról van általában szó, amit viszonylag könnyen javítani lehet. A játékos azt hiszi, hogy az erősen fogott ütő egyfajta biztosítéka lehet a biztos, jó játéknak, a tiszta, pontos találatoknak. Éppen ellenkezőleg, a teniszben döntően fontos lendület átadását akadályozza ez a merevség, ami kihat az egész ütésmozdulatra. A csuklóba és a kéz ujjaiba szándékoltan adagolt feszítő, tartó erő az egész ütésmozdulat összhangját zilálja szét, mert ezzel a feszítéssel elveszítjük a testünk egészére irányuló helyes koordináció lehetőségét. Ahelyett, hogy az ütés előkészítésének laza, egész testünket egyformán érintő mozdulatára figyelnénk, az ütő szorítása és/vagy a csukló megfeszítése köti le erőnket és figyelmünket, erre fókuszálunk. Ezt a merevséget nem lehet egy laza előkészítő mozdulatba beépíteni.
Az ütésmozdulatoknak a teniszben döntő többségükben elnyújtottaknak, hosszú kivezetésűeknek kell lenniük a lendületi impulzus nyugodt, kapkodás nélküli átadásához. Ezen mozdulatok alatt az ütőt csak olyan erősen kell fogni, tartani, hogy az biztosan (1)ne csússzon ki kezünkből, vagy az esetleg nem teljesen pontos találat miatt se változzon meg fogásunk, (2)ne csússzon, forogjon el kezünkben az ütő. A lassított felvételek pontosan mutatják a világ éljátékosainál is, hogy mennyire elmozdul, bemozdul az ütőlap a találat miatt, még a tiszta találatoknál is. Az ütés folytatásánál azt is lehet látni, hogy az ütő hamar visszaáll a normális helyzetébe. Ez tehát velejárója lehet ütéseinknek. Érezvén ezt az elmozdulást nagyon természetes reakció lehet az ütő erősebb megszorítása. Pedig ez a reagálás nem célravezető. Inkább törekedjünk a pontosabb találatokra (1) több lábmunkával, vagy/és (2) a labda több koncentrációval történő figyelésével. / Ez utóbbi nem azt jelenti, hogy a labdát jobban kell nézni, mint ahogy azt sokan önmaguknak hangosan parancsba adják a pályán a játékosok egy-egy rontott ütés után!/ Azt, hogy pontosan milyen erővel kell egy játékosnak az ütőt fognia egy adott ütés alatt, nem lehet egészen pontosan megadni. De nem is kell. Mindenkinek meg kell tanulnia a gyakorlatban, mit jelent a laza, de még stabil fogás.
Nagyon elgondolkoztató e kérdéskörben a nehéz ütőkkel is remekül játszó pöttöm kisgyerekek játéka. Az ütő túlzott erővel történő szorítása náluk kizárt, mégis nagy ütéserőt tudnak produkálni biztos találatokkal. 7, 8, 9 éves korú gyerekek! Csakis a lendület lehet náluk az ütéserő forrása. A gyenge, még fejletlen izomzat hiánya tehát nem zárja ki az olykor bombaerős ütéseket sem. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy azoknál az ütésfajtáknál és játékhelyzeteknél, melyeknél a kéz és a kar ereje nagyobb szerepet kell, hogy kapjon (röpték, nyesések, nagyon erősen jövő labdák, stb.), könnyen kicsúszik kezükből, vagy elcsúszik kezükben az ütő.
Az ütésmozdulatok alatt sem egyforma az ütő fogásának ereje. Az összes teniszütésünk előtt nyugodtan törekedjünk egy nagyon ellazult fogásra, ütőtartásra. Ebben nagyon segít a másik, nem játszó kéz, amely szinte teljesen átveheti az ütő tartását. Az ütésmozdulatok első, előkészítő szakaszaiban lehetőleg tartsuk meg a laza fogást, és próbáljuk megtalálni azt az enyhe fogó, szorító erőt az ütés fő részében, mely az fentiekben leírt kritériumoknak megfelel.( A kényszerhelyzetekben adott villámgyors válaszoknál, és bizonyos, rövid mozdulatú ütések esetében természetesen erősebben kell fogni az ütőt.)
Nézzük még az ujjak szorító erejének és a csukló megfeszítettségének kérdését. A kettő együtt ját nagyjából, de azért mindkettőnek van külön mozgástere. Elképzelhető erős ujjszorítás mellett is mozgékony, nem merev csukló, és túl mereven tartott csuklónál is foghatjuk az ütőt ujjainkkal viszonylag gyengén. A gyakorlatban a kettő általában együtt mozog, összefügg, azaz a lazaság vagy a merevség mindkettőre egyszerre jellemző. Egy összbenyomás alapján állapítjuk meg valakinek a teniszéről, hogy nagyon mereven játszik és úgy tűnik, hogy túlzottan szorosan fogja az ütőt.
A következő, egyszerű ötlet nagyon segít abban, hogy az evvel a hibával küszködő játékos lazítson az ütőfogásán és az ütőtartásán. Labdamenetek közben engedjük el játszó kezünkkel az ütőt, vegyük le kezünket határozottan a fogásról. Csak a másik kezünkkel tartsuk az ütőt egy rövid ideig. Az elengedés ideje alatt teljesen ellazul játszó kezünk. Ezután az ütőre visszafogva kezdjük el a következő ütés előkészítését. Gyakoroljuk ezt következetesen az edzéseken. A rövid szünet pihenteti a kezünket, az ujjainkat , a csuklónkat. Ne féljünk a fogás rövid szüneteltetésétől, van elég időnk. Akár az ujjaink kinyújtására is, ami igazi nyújtó gyakorlatot jelent. ( Még integetni is van időnk, akár röptejáték alatt is! *) A világ legjobb versenyzőinél is megfigyelhető valami egészen hasonló, az ütés előtti fogás felvétele sokaknál az ujjak kinyújtásával kezdődik. A kezüket persze nem veszik el az ütőtől, erre csak azoknak a hobby játékosoknak lehet gyakorlásképpen szükségük, akik le akarnak szokni a túl merev ütőfogásról.
Az egyik fogásról a másikra történő átfogás is nagyon jól és könnyen begyakorolható így, ha csak a másik kéz tartja az ütőt rövid ideig. Megérezzük és megtanuljuk a másik kéz szerepét az ütő síkjának beállításában a visszafogás előtt. Ez nagyon fontos, a másik kéznek kell az átfogást lehetővé tenni az ütő elforgatásával.
Sok sikert a túl merev ütőfogás és ütőtartás lazításához!
Megnézem a 2. számú tippet az itt látható filmen is!
---
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
3. A TERPESZÁLLÁSRÓL
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
Dinamikus készenléti alapállásunkban próbáljuk meg szélesebb terpeszállásban várni a labdát, lehet, hogy eddigi alapállásunk nem volt eléggé széles, bár úgy hittük. Az élversenyzők meglepően széles terpeszbe ugranak az ütések előtti megfelelő pillanatban, ez a split step. Tanuljuk el ezt tőlük, gyorsabb lesz a labdára történő indulásunk!!
MEGNÉZEM A 3. SZÁMÚ TIPP BEMUTATÁSÁT FILMEN IS!
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
A teniszjátékosok a labdamenetek során két ütés között egy készenléti pozíciót vesznek fel.
Ez két dolgot jelent.
Egyrészt a pálya területén azt a helyet próbálja mindenki elfoglalni, ahonnan a legjobb eséllyel tud várhatóan a következő ütésre választ adni. Csakis sok meccs tapasztalattal lehet megtanulni azt, hogy a legkülönbözőbb játékhelyzetekben merrefelé kell keresnünk ezt az optimális helyet. Rengeteg tényezőt kell folyamatosan feldolgoznia a játékosnak, csak példaképpen néhány mindig fontos szempont: A lehetséges visszaütések szöge, ellenfelünk jellegzetes ütésirány szokásai , saját ütésoldalaink minőségének aszimmetriája, anticipációs készségünk, stb.
A készenléti alapállás másik összetevője a játékos felvett testtartása, melyből legjobban el tud majd indulni a következő ütés helye felé. Ebből a start helyzetből minden várható irányban gyorsan tudnunk kell szinte kilőni magunkat. Gyorsan, hogy minél több időnk legyen a következő ütést előkészíteni, és lehetőleg minél nyugodtabb mozgással érjünk oda, a következő ütéshez. A testhelyzetet joggal nevezhetjük dinamikus alapállásnak, mert nem kell bizonyítani azt, hogy mozgékony, pontosabban már mozgásban lévő izomzattal gyorsabban tudunk reagálni. Ezt oldja meg az úgynevezett split-step. A split-step az ütés előtti enyhe felugrást jelenti, melyből visszaérkezve a talajra azonnal elstartolunk. Döntő a felugrás időzítése. Evvel a felugrással semlegesíthetjük az éppen befejezett visszafutás lendületét is.
Akár van tényleges elugrás (split-step)a talajtól, akár csak egy berugózással indulunk el, figyeljünk arra, hogy széles terpeszállásból induljunk.
Tapasztalatom szerint a játékosokban nem tudatosodik eléggé, hogy széles terpeszállásból és behajlított térddel a leghatékonyabb az elindulás. Ez többé-kevésbé független lehet a játékos életkorától, de főleg független lehet a játéktudástól.
Figyeljük meg a nemzetközi versenyteniszben szereplő játékosokat. Meglepően széles terpeszállásokat látunk!
Nyugodtan ki lehet mindenkinek próbálnia az eddiginél szélesebb terpeszállást, lehet, hogy ebben komoly gyorsasági tartalékaink vannak.
Megnézem a 3. számú tippet az itt látható filmen is!
---
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
4. A KÖNYÖK HÁTRAHÚZÁSÁRÓL A TENYERES ÜTÉSEK ELŐKÉSZÍTÉSÉNÉL
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
A tenyeres alapütéseknél próbáljuk meg az ütés legelső, kezdeti szakaszában könyökünket hátra húzni és enyhén kiemelni. Ezzel elősegíthetjük a pontosabb találatokat a könyök nagyob mozgástere miatt, továbbá a hurok mozdulattal történő lendületvétel is könnyebbé, egyszerűbbé és sokkal hatékonyabbá válik. Próbáljuk ezt ki bátran, vegyük át a világklasszisoktól, akiknék ez, szinte kivétel nélkül mindenkinél, megfigyelhető.
MEGNÉZEM A 4. SZÁMÚ TIPP BEMUTATÁSÁT FILMEN IS!
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
A tenyeres ütéseknél az előkészítés során ütőnket hátra kell vinnünk ahhoz, hogy az előre lendítéssel erőt tudjunk adni a labdába. A hátra vitel, akár slice, akár drive, vagy akár bármilyen topspin ütésfajtáról is van szó, kb. fejmagasságban, hurok mozdulattal kezdödik. ( Természetesen a slice-nál a hurok lesüllyesztés része elmarad!)
Ezt a hátra vitelt elemezzük most kicsit részletesebben.
A hagyományos, régi tenisz oktatás nem sokat törődött a könyök szerepével. Ha foglalkoztak is egyáltalán vele, az volt az általános vélemény, hogy a könyöknek nyugodtan lenn kell a törzsünk, testünk mellett maradnia, és az alkar hátra vitelével szépen megvalósulhat az ütő teljes hátra vitele. Ez egy jellemző pozíció, a hátrafelé kinyújtott kar és ütő, úgy tűnhet, kedvező kiindulópontja lehet a teljes lendületnek. Ebből tanítja, sajnos, ma is sok oktató a tenyeres lendítés indítását.
Ezzel szemben ma már senki, aki jó játékosnak számít, nem üti evvel az előkészítéssel a tenyeresét. Miért?
Két fő okot gondolok döntőnek. Az egyik az ütéstávolság finom korrekciójának nehézkessége, a másik az erőteljes és egyúttal irányított lendületvétel korlátozottsága.
Vegyük az elsőt. A könyök erőteljes, jól látható hátrahúzásával lehetőségünk van arra, hogy a hurok mozdulat, az előkészítő lendítés ívét úgy tegyük egészen a testünk mögé, hogy abból a lendítés során a könyökünkkel a találatot finoman még korrigálni tudjuk. A testünk mellett lévő könyök nem teszi lehetővé a távolság finom korrekcióját. Testünk mintegy blokkolja a könyököt, nincs sok mozgástere. ( képi alátámasztás !!!!) A könyöknek a hátra és felfelé történő kiemelése jó mozgásteret ad, még testünk felé is tudjuk a találati pont helyét finoman kiigazítani,pontosítani. Szabad a könyökünk, van mozgástere.
Nézzük a másik okot, amely szintén nagyon fontos. A lendítés kiinduló pontja ennél a felszabadított könyök variációnál nem az ütő lesüllyesztésétől indul, hanem jóval korábban. Továbbá a hurokban megvalósuló lendület folyamatos, és ezáltal jóval nagyobb kontrollált erő érhető el vele. A felsőtest visszafordulásával kinyílik a karunk vállból, és egész testünk ereje a kinetikus láncon keresztül átmegy a karunkba. A hurokba tudatosan beépíthető az ütőfej lesüllyesztése, így a nagyon lendületes hurok sem lesz túl vízszintes, ami nem lenne jó, mert kevés pörgetést eredményezne. A hurok elliptikus íve alakítható, lehet laposabb, de lehet a körhöz közelebbi formájú is. A kinyújtott karú kiinduló pontból mindez nem valósítható meg hatékonyan és irányíthatóan. Az igazi felgyorsítás már a hurok középső szakaszában elindul, folytonos ütővezetéssel könnyebb a folyamat irányítása. Statikus hátsó ütőtartásból indítva sokkal nehezebb.
Tehát nyugodtan, már az ütések tanulásának kezdetekor törekedjünk a könyök szabad és aktív hátra vitelére, kiemelésére, miáltal esetlegesen merevebb és ritmustalan tenyeresünk lazábbá és sokkal lendületesebbé válik. Még a tanulási folyamat legelején, az óra ingájához hasonló előkészítéseknél is be lehet építeni az ütésbe a könyök enyhe kiemelését, a hibás teljes kinyújtást elkerülendő.
Hátra a könyökkel!
/Amíg az ezt a tippet bemutató film nincs még fenn a honlapon, kérem nézzék/nézzétek meg a Kezdő Tenisztudás Csomag című oktatófilmünk bevezetőjében a Kovács Imre által bemutatott tenyeres drive alapütést. Az ötödik perc végefelé /4:38-nál/ üt néhányat. Figyeljük meg, hogyan mozog az ütés elején könyöke, mennyire kiemeli, hátrafelé és felfelé húzza. Állítsuk meg a filmet ezen a ponton, hogy jól tanulmányozhassuk ezt. Gondoljuk csak végig, hogy ebben a gyönyörű, esztétikus mozdulatban szervesen benne van a könyöknek a fentiekben leírt mozgása. Próbáljuk utánozni!/
Megnézem a 4. számú tippet az itt látható filmen is!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
5. AZ ERŐNLÉTRE FÓKUSZÁLÓ TENISZEDZÉSRŐL, MELY ÁTSEGÍT AZ ÜTÉSTECHNIKAI NEHÉZSÉGEKEN
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
Ha nem megy a tenisz, nem "érezzük a labdát" edzésen, alakítsuk úgy az edzésprogramot, hogy az fizikailag nagyon kimerítő, megterhelő legyen. Ne foglalkozzunk azzal, hogy hibázunk, összpontosítsunk a fizikai leterhelés maximalizálására a gyakorlatok során. Meg fogunk lepődni azon, hogy egy idő után kevesebbet hibázunk majd és jobban fog menni a játék, "megérezzük a labdát".
MEGNÉZEM A 5. SZÁMÚ TIPP BEMUTATÁSÁT FILMEN IS!
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
Vannak olyan edzésnapok, melyeken komoly problémáink vannak az edzés során. Egyszerűen nem érezzük a játékot.
Sokféleképpen megfogalmazhatjuk ekkor magunknak ezt, mivel a jelenség is eléggé sokféle és összetett is lehet: nem érezzük a távolságot, a találatok nem eléggé tiszták, nem megy a pörgetés, a labdát nem tudjuk jól irányítani, nem vagyunk jól benne az ütések ritmusában, azaz sokszor lekésünk, vagy éppen amiatt hibázunk, mert nagy igyekezetünkben rendre túl korai találataink vannak, és így tovább. Egyszóval nem megy a játék, és mivel amúgy minden rendben lenne, (pálya, partner, labdák, egészség, stb.) nem nagyon tudjuk megmagyarázni a jelenséget, az okokat nem vagyunk képesek megtalálni, feltárni.
Ekkor lehet, hogy dühöngve, kínlódva igyekszünk legyűrni a problémát, megpróbálunk belejönni a játékba, de ez-mondjuk,-mégsem sikerül. Igen, vannak ilyen napok, amikor akármit teszünk, nem érezzük a labdát, nem érezzük a játékot. Ki is mondjuk: ma nem megy a játék.
Nos, ezeken a napokon is van arra megoldás, hogy hasznosan töltsük el a teniszedzésen a drága időnket. Egyedül, vagy edzőnkkel megbeszélve elhatározhatjuk az eredeti edzés elképzelések megváltoztatását.
A saját, nagyon pozitív tapasztalatomat szeretném átadni, mit is lehet ilyenkor tenni. El kell döntenünk, hogy az aznapi edzésen a teniszgyakorlatok során a fő hangsúlyt a fizikai kondíció fejlesztésére tesszük, esetleges más terveinket módosítva. Rengeteg futással, mozgásos kondi tenisztréningre váltunk. Ez ugyebár mindig hasznos, és egyébként pedig biztosan áthidalja gondjainkat. A fizikailag megterhelő edzésnek egyrészt mindenképpen nagy hasznát látjuk. Másrészt meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy eredeti, technikai jellegű nehézségeink csökkennek, vagy teljesen meg is szűnnek.
A fizikailag nagyon megterhelő, legalább egy órán keresztül tartó kemény teniszedzés alatt ne foglalkozzunk a technikai problémáinkkal, csak a teljes fizikai leterhelés legyen a cél. Ha a kemény munka során érezzük azt, hogy eredeti gondjaink megszűnőben vannak, ennek ellenére lehetőleg mégse váltsunk. Az aznapi edzés inkább maradjon kondi jellegű, technikai célkitűzéseinket inkább napoljuk el.
Azért jövünk bele a játékba technikailag a fizikailag kimerítő tenisztréning során, mert testünk alapos, leterhelő megmozgatásával megváltoztatjuk azt a belső egyensúlyunkat, mellyel korábban nem éreztük a játékot. Minden megváltozik a komoly terhelési inger során: vérkeringésünk, szerveink, így agyunk vérellátása, izmaink, idegrendszerünk állapota. Logikus, hogy ebben az új állapotban nagyon könnyen megváltozhat, eltűnhet az a szubjektív érzés is, hogy: ma nem megy a játék, ma nem érzem a labdát. És ez volt a célunk.
Próbálják/próbáljátok ezt ki, nagyon remélem, hogy hasznosnak bizonyul majd ez az ötlet.
Megnézem a 5. számú tippet az itt látható filmen is!
---
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
6. A HOSSZÚ KIVEZETÉSEKRŐL
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
Alapütéseinket mindig igyekezzünk hosszan kivezetni. Az ütőt a találati pont után a lendülettel vezessük tovább az ütésnek leginkább megfelelő véghelyzetbe. Ne állítsuk le ütőnket erővel a találati pont után. Az erőszakos lendület-megállítás az EGÉSZ ütésmozdulatunkra károsan hat. Nos, ezért TÉVES az az érvelés, ami szerint a találat után már mindegy, hogy mit csinálunk az ütőnkkel, hiszen a labda úgyis elhagyta az ütőnket.
MEGNÉZEM A 6. SZÁMÚ TIPP BEMUTATÁSÁT FILMEN IS!
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
A hosszú kivezetésekről, avagy miért nem mindegy,hogy a találati pont után közvetlenül leállunk-e az ütésmozdulattal...
Minden valamire való edző játékosának azt a tanácsot (is) adja, hogy az alapütéseit igyekezzen hosszan kivezetni. A találati ponton ütőnket át kell vezetni, hagyva, hogy az ütés lendülete előre, és többnyire fölfelé vigye ütőnket. Ezt, az ütésünket harmonikusan befejező mozdulatot senki nem kérdőjelezi meg. Látjuk, hogy a jó játékosok is így csinálják.
Mégis felvethető az az érdekes kérdés, hogy minek hangsúlyozni, erőltetni a hosszú kivezetést, és miért jó a véghelyzetet is meghatározni a játékos számára, hiszen a labda már elhagyta ütőnket. Így a találat pillanata után már nincs semmi további befolyásunk a röpülés irányára és sebességére, és a labda pörgésére.
Ez egy adott, konkrét teniszütést nézve nyilvánvalóan így is van.
Miért fontos mégis a hosszú kivezetés, miért nem helyes a találat után azonnal az ütés leállítására, befagyasztására törekedni?
Nos, a válasz nem is olyan egyszerű. Az egész ütés folyamatát kell vizsgálnunk. Minden ütés előtt már van egy villámgyors tervünk, ti. az, hogy hova és hogyan próbáljuk meg a labdát visszaütni. Az alapütések döntő többségét lendületesen ütjük meg, azaz a találati ponthoz ütőnket felgyorsítva juttatjuk el, a lendület kiengedésével szinte önmagától megy végbe a kivezetés.
Ha a majdani találat pillanata után ütőnk megállítását vesszük tervbe, akkor már a rálendítés során fékezni fogjuk mozgásunkat. Izomerőnket a leállításra állítjuk be, azaz izmaink már a lendület adás során ellazulás helyett éppenséggel megfeszülnek. Az ütés merevvé, görcsössé kell, hogy váljon.
Tehát a tervezett mozdulatsort, az ütést egységes egésznek kell tekinteni. Emiatt nem lehet elhagyni, levágni a kivezetést a lendületes alapütéseknél.
Megnézem a 6. számú tippet az itt látható filmen is!
---
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
7. AZ OUT HIBÁK CSÖKKENTÉSÉRŐL
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
Ha azt figyeljük meg teniszünkben, hogy jóval több out-ot ütünk, mint hálóhibát, a következőt javaslom. Ne a pályaterületre igykezzük beütni a labdát, hanem a hálószegély fölé célozzunk, póbáljuk meg fejben a célzásunkat átalakítani. Ehhez használhatunk egy, a hálószegély fölé 50 - 80 centiméterre kifeszített szalagot. A hálószegély és a kifeszített szalag közé célozzunk, erős, lapos ütésekkel. Több hálóhibát ütünk majd, de az out-hibák száma csökkenni fog és az össz-hibaszám jelentősen csökkenhet!!
MEGNÉZEM A 7. SZÁMÚ TIPP BEMUTATÁSÁT FILMEN IS!
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
A teniszben saját hibázásunk kétféle lehet, üthetünk hálóhibát és out-ot.
A szélesre ütött out labdákkal most nem foglalkozunk, csak a hosszú out-okkal. Az out hibák számát nyilván csökkenteni lehet laposabban ütött labdákkal, és a hálóhibák számát nyilván magasabbra célzott labdákkal lehet redukálni. A kétfajta hibázás részben egymás rovására változtatható, ez is triviális. Ha emelem az ütésmagasságot, valószínűleg nőni fog az out hibák száma, ha igyekszem laposabban ütni, valószínűleg nőni fog a hálóba ütött labdák száma.
Sokéves játékos és edzői tapasztalatom alapján a következő érdekes megfigyelést tettem. A teniszező számára a hibázás elkerülése két dologra történő figyelést jelent. Először, és nagyon fontos az, hogy ez időben is először jön, a hálóhibát próbálja elkerülni, azaz az első akadály a háló. Másodszor, és időben is másodikként, a labdát igyekszik nem outra ütni, hanem még az alapvonal előtt, ahhoz képest rövidebben. Ez a két cél a gyakorlatban természetesen összeolvad, egyszerűen be akarjuk a labdát ütni a pályára.
Mégis, tapasztalatom szerint sokkal jobban figyelünk, koncentrálunk a hálóhiba elkerülésére, és sokkal kevésbé figyelünk az out hiba elkerülésére.
Ez egész egyszerűen túl sok out hibát okoz.
Érdekes módon a játékosoknak a hálóhiba tűnik rémisztőbbnek. Talán azért, mert ha már egyszer ezt az első akadályt leküzdöttük, gondolhatjuk, hogy még minden megtörténhet, a labda még be is röpülhet a pályára. De ha ezt az első (háló)akadályt nem vesszük sikerrel, mindennek vége, a remény azonnal meghal, a pontot elveszítettük. Emiatt érzik a hálóhibát a játékosok elkedvetlenítőbbnek, rosszabbnak, pedig az out hiba is ugyanolyan súlyú. Teljesen nyilvánvalóan ugyanaz a pontvesztés történik, csak időben később, és nem is mindig azonnal egyértelműen. Gondoljunk csak az egészen kis out-okra, melyeknél még a labda röpülése közben is reménykedünk abban, hogy a labda jó lesz, bár érezzük, hogy valószínűleg hosszút ütöttünk. Olyan erős ez a remény, ez a hit, hogy sokszor rá is kérdezünk a bemondott out-ra, és van aki vitatkozik is.
A hibázási statisztika ad hű, objektív képet egy teniszezőnél a rontások arányáról.
Sok felmérést végeztem erről, és a következő meglepő eredményeket kaptam: Az amatőr játékosok döntő többsége jóval több out-hibát vét, mint hálóhibát. A százalékos arány 70-80 % és 30-20 % között mozog! Az okok az előzőekben leírtak lehetnek.
Ha valaki ezt az aránytalanságot a saját rontási százalékairól érzékeli, a következőket ajánlom neki: Próbálja meg az ütéseit egy általános cél korrekcióval végrehajtani. A labdát ne direkt módon a pályaterületre akarja beütni, hanem a hálószegély fölötti fél méternyi vízszintes sáv legyen tudatosan a célzás tárgya. És főleg ne az alapvonal közelébe igyekezzen célozni, hanem a fehér hálószegély legyen az irányadó a célzásnál.
Ez egy mentális, pszichés átállás, mellyel elérhető az összes hibázás komoly csökkentése. Out hibáink száma biztosan csökken, ha laposabban játszunk. A hálóhibák száma növekedik ugyan, de ha kevesebbel, mint az out hibák csökkenésének száma, akkor máris kevesebb saját, kikényszerítetlen hibával fogunk teniszezni.
Hangsúlyozzuk, hogy evvel a tippel csakis a túl sok out-ot ütőknek szeretnénk segíteni az összes hibázás csökkentésében. Minden más tényezőt figyelmen kívül hagytunk, így például: a saját teniszünk lerövidülése, az ütések röppályája, a topspin és a slice (pörgetés és nyesés) kérdése, az ellenfél játékstílusa, stb.
Még egy megjegyzés a kérdéskörhöz. Ha egy tenisz falazónál gyakorolunk, általában nem jelent gondot a zöldre festett falazó hálócsíkot jelző fehér vonala fölé célozni. Elgondolkoztató, hogy itt a cél valóban egy adott vonal fölé történő pontos célzás.
Képzeljük el ezt ugyanígy a pályán is. Legyen a viszonyítási mérce a fehér hálószegély. Edzésen egy, a háló fölött kb. fél méterrel kifeszített extra szalag (gurtni) is nagyon segíthet a helyes célzás begyakorlásában. Ez alá és a háló szegélye fölé célozva biztosan nem ütünk out-ot, játékunk garantáltan lapos lesz. Ütéserőnket is bátrabban növelhetjük, ha tartani tudjuk ezt a lapos játékot.
Összefoglalva tehát: Ha zavaróan túl sok out-ot ütünk, a hálószegélyt tekintve a célzás mércéjének biztosan csökkenthetjük out-jaink számát, és ezzel talán az összes hibázás számát is.
Nézzük meg a 7. számú tippet az itt látható filmen is!
---
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
8. A KÉTSZER PATTANÓ LABDÁK VISSZAÜTÉSE A JÁTÉK ELEJÉN
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
Bemelegítő ütögetésünk során, az első pár percben, a röviden jövő labdákat még hagyhatjuk kétszer lepattanni, nem kell rárohanva elérnünk minden labdát. A második pattanás után is üssünk jól kivitelezett alapütést!!
MEGNÉZEM A 8. SZÁMÚ TIPP BEMUTATÁSÁT FILMEN IS!
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
Ütögetésnél a célunk minél előbb belejönni a játékba. Ennek érdekében minél több ütést szeretnénk rövid idő alatt végrehajtani. Az ütések ritmusába, a mozgásba így hamar belerázódhatunk, hogy elkezdhessük edzésünk fő részét, amely természetesen sokféle és összetett lehet.
Az ütögetés során az ellenfelünktől vagy edzőpartnerünktől jövő labdák jelentik a lehetőséget a bemelegedésre, a játék megérzésére. Ha ellenfelünk, partnerünk labdái nem precízek és túl sok ütésének hossza bizonytalan, nehezebben vesszük fel a játék ritmusát. Ezt többnyire nem nagyon tudjuk befolyásolni.
A nagyon röviden érkező labdákat ebben a szakaszban hagyhatjuk nyugodtan kétszer lepattanni, nem kell feltétlenül teljes intenzitású starttal ráindulni ezekre a rövid labdákra. A gyors rajt ebben a korai szakaszban sérüléssel járhat, veszélyes. Úgysincs még következménye a két pattanásnak.
A második pattanás után azonban üssük vissza a labdát egy teljes koncentrációval és precíz mozdulattal végrehajtott ütéssel. Mozdulatunk ne legyen összpontosítás nélküli, túl laza, lezser, gondolván, hogy a labda úgyis már kétszer pattant. Ne tekintsük a labdát értéktelennek.
Éppen ellenkezőleg, használjuk ki azt, hogy a második pattanás lehetőséget ad egy könnyített ütésre. A második pattanás után a labda biztosan nem jön kellemetlenül magasan, és feltehetően nem jön túl gyorsan sem. Az ütésre jól rákészülhetünk, és egy nagyon szép, precíz ütésmozdulatot hajthatunk végre, minden fontos technikai részletre figyelve.
Ne hagyjuk, hogy automatikusan kikapcsoljon figyelmünk és csak úgy, bármilyen vacak mozdulattal emeljük vissza a labdát. Talán ez az ötlet is segíthet egy kicsit abban, hogy bemelegítő ütögetésünk hatékonyabb lesz.
Nézzük meg a 8. számú tippet az itt látható filmen is!
---
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
9. A LABDA NÉZÉSÉRŐL
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
...
MEGNÉZEM A 9. SZÁMÚ TIPP BEMUTATÁSÁT FILMEN IS!
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
A labda nézése egy vissza-visszatérő probléma a teniszjátékosoknál, de furcsa módon csak a hobby játékosok gondolják azt, hogy nem nézik egy-egy adott ütés során eléggé a labdát. Tulajdonképpen azt gondolják, hogy a labdáról túl hamar elvéve a tekintetüket, a célterületet fixálják, nézik. Ez az ösztönös reakció a megnyilvánulása annak, hogy nagyon-nagyon szeretnék a labdát beütni oda, ahova néznek. Emiatt persze a találat nem lesz pontos, kerettel, vagy a húr szélével eltalálva a labdát, nagy valószínűséggel hibáznak. A célterületet nézve nem tudja a játékos a legvégső finom távolság korrekciót végrehajtani, amellyel biztosítani lehet a tiszta találatot. Ez persze igaz lehet, de ezt a nagyon durva hibát mindenki azonnal észreveszi az ütés után, annyira visszajelez a nagyon fals találat.
Véleményem, vagy még pontosabban érzésem szerint a fentiekben leírt ok nem általánosan oka a nem pontos találatoknak. A valódi okokat szerintem máshol kell keresni.
Szerintem a lábmunka hiányosságai és a labda nem koncentrált figyelése lehet inkább a két fő tényező.
Ha egyszerűen lustaság vagy esetleg fáradtság okán nem elég a lábmunkánk az ütés előtt, ez egyértelműen okozhatja azt, hogy testünket nem hoztuk a megfelelő helyzetbe, és szokásos ütésmozdulatunkkal nem tudjuk a labdát jól eltalálni.
A másik ok talán még többször fordul elő a gyakorlatban. Ha ugyanis nem figyeljük a megfelelő koncentrációval a térfelünkre szálló labdát, akkor könnyen rosszul becsülhetjük meg a pattanás ívét, és ekkor is rosszul találhatjuk el a labdát. Például akkor, ha ellenfelünk szokatlanul sok pörgetést vagy nyesést ad ütésébe és ezt nem vesszük észre. Tehát már ellenfelünk ütésmozdulatát is nagyon kell figyelni! A labda röppályáját és sebességét csak igazán odafigyelve tudjuk jól kiszámítani. Ez még nagy játéktapasztalattal rendelkező versenyzőkre is igaz, bár a nagy rutin valóban nagyon megkönnyíti a jó reagálást. Edzésen hatékonyan lehet gyakorolni a különféleképpen jövő és elpattanó labdákra való megfelelő helyezkedést. Nagyon sok ötletes gyakorlat van erre, így részben pótolható a tapasztalat hiánya.
Az edző és az edzőpartner szerepe ebben óriási, nem szabad egy játékost éveken át egyformán jövő, középerős, semleges labdákkal gyakoroltatni. Az első olyan ellenfél, aki variálva, változatosan üti ütéseit teljesen felboríthatja, összezavarhatja az ilyen játékos teniszét.
Ha túl sok nem tiszta találattal játszunk, próbáljuk meg több lábmunkával, ellenfelünk ütéstechnikáját és a felénk szálló labdáit több koncentrációval figyelve előkészíteni ütéseinket. Ne essünk abba a hibába, hogy a lehető legegyszerűbb megoldással egy: Nézd a labdát! önmagunknak szóló paranccsal letudjuk a dolgot. Ez önmagában nem elég.
Azt, hogy egy játékos szemmel hogyan követi a labdát, meddig tartja szemét határozottan a feléje röpülő labdán, filmfelvételekkel vizsgálták. A szuper-lassítások kimutatták egyértelműen, hogy nagy sebességeknél, a teniszező nem követi, nem követheti egészen a találati pontig a szemével a labdát. Egy kb. 50-100 cm-es távolságon belül abbahagyjuk a labda fixálását, a találat ennek ellenére pontos lesz. Megint más kérdés, hogy ezután mit csinálunk fejünkkel. Hibás szokás az, ha türelmetlenül visszarántjuk fejünket, és mihamarabb a labdánk ívét igyekszünk követni. Nyugodtan, lassan kell előre fordulnunk, előre néznünk az ütés után. Ez a mozgás néhány kiváló játékosnál jól megfigyelhető, ők egészen különös, meglepő módon még viszonylag hosszú ideig a találat helyén tartják még szemüket, fejüket csak késleltetve fordítják előre. Federer és Nalbandian alapütéseit mutatjuk be példaképpen, nézzük meg a lassítás során ezt az érdekes, nagyon kevesek által ismert jelenséget.
Ezt a nyugodt, késleltetett előre fordulást meg lehet tanulni, bár rendkívül nehéz erre rászokni. A javasolt rávezető gyakorlat a következő: A talajra elhelyezünk egy kisebb tárgyat, oda, ahová néznénk, ha a találat pillanatában szemmel követnénk a labdát. Partnerünk igyekszik olyan labdát ütni, melynél a találati pont kb. beleesik szemünk és a talajra helyezett tárgy vonalába. Az találat pillanata után egészen rövid ideig még szemünket a tárgyon tartjuk, miáltal kényszerítjük magunkat arra, hogy ne kapjuk el fejünket.
Ha valaki biztos abban, hogy fejének türelmetlen rángatása jellemző a találat után, melegen ajánlom ezt a gyakorlást!
Nézzük meg a 9. számú tippet az itt látható filmen is!
---
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
10. OUT LABDÁK VISSZAÜTÉSE
A teniszmérkőzések során biztosan többször előfordult már velünk az, hogy ellenfelünk ütését hosszúnak, out-nak hittük, és ezért leálltunk, de a labda mégis beesett.
A profi teniszezők nagyon érzik, sejtik a labda ívéből azt, hogy az várhatóan benn lesz-e a pályaterületen belül vagy sem. Jól megfigyelhető, hogy ők még akkor is visszaütik a labdát, ha kis out-ra tippelik ellenfelük labdáját. Az ok nagyon egyszerű, ha mégis éri a vonalat a labda, folytathatják a labdamenetet, nincs a leállás miatt pontvesztés.
Ez így nagyon egyszerűnek hangzik, a gyakorlatban mégis azt tapasztaljuk, hogy sok fontos pontot veszítünk amiatt, mert nem ütjük vissza az out-nak hitt, de mégis beeső labdát.
Tehát vegyük rá magunkat arra, hogy a kétes labdákat mindenképpen visszaütjük. Ha hosszú a labda, a visszaütés után azonnal bemondva az out-ot, a pontot megnyertük. Ha a labda éppen mégis jó volt, még továbbjátszható a pont, még van esélyünk megnyerésére. Ha leállunk és bejön ellenfelünk ütése, az mindenképpen azonnali pontvesztést jelent.
Akármilyen nyilvánvaló hiba kétes labdánál túl korán leállni, mégis újra meg újra előfordul, hogy az amatőr játékos leáll, leblokkol, a labda pedig beesik. Ennek vannak pszichés okai is, sokszor annyira szeretnénk, ha ellenfelünk hibázásával megnyernénk a pontot. Idejekorán döntünk a labdáról, esetleg tévesen.
Alakítsuk át magunkban tehát tudatosan ezt a szokást úgy, hogy minden mérkőzésünkön (edzőmeccseinken is) visszaütjük a kis out-okat.
Nézzük meg a 10. számú tippet az itt látható filmen is!
---
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
11. A LÁB NYUGTALANSÁGA ÉS A FELSŐTEST NYUGALMA
Különböző testrészeink harmonikus összhangja érdekesen valósul meg a teniszre jellemző mozgásokban.
A kineziológiából, pontosabban annak a teniszre történő alkalmazásából ismert a jobb és a bal agyfélteke és a kapcsolódó jobb és bal test-oldal kapcsolatának és összhangjának problematikája. Mindenki találkozott már játékosokkal, akik akár jobb-, akár balkezesként túlzottan egyoldalúak voltak, a másik kezük (és lábuk) nagyon ügyetlennek, szinte használhatatlannak bizonyult. Ennek az ellenkezője is megfigyelhető, némely játékos meglepő ügyességet mutat a másik oldalával is, vannak szinte kétkezesnek tekinthető teniszezők is.
Szintén a kineziológiából tudjuk azt is, hogy testünk enyhe előre dőlése, vagy esetleg felsőtestünk hátrafelé húzott tartása sokat elárul a játékhoz, a kihíváshoz történő hozzáállásunkról. Ezek az esetenként jól megfigyelhető, jellegzetes tartások offenzív vagy defenzív hozzáállást jeleznek.
Ezekhez a jelenségekhez hasonlóan vizsgálható a felsőtest és a lábak összhangja is. Együttes munkájuk a teniszjáték talán legérdekesebb és legbonyolultabb, speciális mozgás-harmóniája. Gondoljuk csak végig azt, hogy mennyire másképpen kell a két félnek, azaz testünknek deréktól felfelé és deréktól lefelé, munkálkodnia. Lábainkkal nyugtalan, nagyon rendszertelen, minden irányú, villámgyors futó, csúszó és ugró mozgásokat végzünk folyamatosan a labdamenetek alatt. A lábmunka az ütéshelyzetekhez való odajutásból és az ütés alatti lábbal végzett mozgásokból áll. A karok és a felsőtest ezalatt a labda ritmusához igazodva többnyire nyugodt előkészítő mozdulattal és hosszú ütővezetéssel dolgozik, még ha a találat előtti rálendítés lehet nagyon felgyorsított is. Az eeeegy-kettő elnyújtott, jellegzetes ütem mindig egy, az érkező labdához igazodó, ritmusos ütéstempót jelent. A gyors kényszerhelyzeteket leszámítva még a nagy sebességű ütéseinknek is van egy ilyen, jellegzetes, mondhatni nyugodt tempója. Ezzel majdnem mindig leírható az előkészítő, majd a lendítő, ütő teniszmozdulat. Eeeeegy-kettő.
Egyfelől tehát van a mindig gyors, nyugtalan lábmunka, másfelől a tempós, nyugodt ütésmozdulat.
Ez az összhang nem magától értetődő, nézzünk erre néhány példát a gyakorlatban.
Sokszor látjuk azt, hogy a játékos úgy veszi vissza ütéserejét, hogy ösztönösen csökkenti lábmunkáját is, ami helytelen lehet. Ez fordul elő jellemzően akkor, ha valaki úgy ejt, hogy szinte teljesen kikapcsolja lábmunkáját és csak karral üti ejtését. Így sokkal nehezebb a kívánt ütéshosszt előállítani.
Ha valaki úgy csökkenti játékának tempóját, hogy láthatóan redukálja lábmunkáját is, az is helytelen. A visszafogottabb erejű ütésekhez ugyanolyan precízen kell helyezkedni, mint a nagyobb erejűekhez.
Az is előfordul, hogy az ütéstechnikára történő nagyfokú koncentráció elvonja figyelmünket a lábmunkától.
Sokszor mechanikusan összekapcsoljuk az ütéserő nagyságát és a lábmunka intenzitását. Ezt nem szabad, meg kell tanulni a játékhelyzetnek megfelelően, optimálisan adagolni lábmunkánkat, függetlenül ütésünk erejétől. Így foglalható össze a lábmunka és az ütés tempójának nagyon különleges, a teniszre oly jellemző összhangja.
A lábmunkának tulajdonképpen mindig nagyon aktívnak kell lennie a labdamenet alatt, amire pszichésen is rá kell hangolnunk magunkat, hiszen ez nagyon fárasztó, nehéz is lehet. Soha ne felejtsük el azt, amit már oly sok kiváló teniszező hangsúlyozott, hogy mennyire fontos a teniszben a lábmunka.
Emellett azonban azt se felejtsük el, hogy meg kell tanulnunk lábmunkánkat bizonyos fokig önállóan aktívnak tartani, függetlenül ütéseink erejétől és ritmusától, játékunk tempójától. És ez egy egészen speciális, egyedi harmónia, amit meg kell tanulni.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
12. AZ AKTÍV LÁBMUNKA
Az edzésen és a versenyen is fontos az aktív, jó lábmunka.
Sokszor előfordul, hogy elfeledkezve erről, megpróbálunk úgy teniszezni, hogy lábmunkánkat csökkentjük, persze nem tudatosan. Ez hosszabb-rövidebb ideig tarthat. Mivel az aktív lábmunka fárasztó és nehéz, kényelemből, talán lustaságból, talán önmagunk kímélése miatt észrevétlenül visszaveszünk lábmunkánkból. Ösztönösen dönthetünk úgy, hogy csak a minimális, rutinos mozgásokat tesszük meg az ütéshelyzet felvételéhez és az ütések alatt is, nem megerőltetve, hanem kímélve magunkat.
Ütéseink minősége romlani fog, elsősorban a találat lesz bizonytalanabb, de a labdákat is valószínűleg jobban szórni fogjuk. Ezt viszont hamar észrevesszük, és a szokásosnál több hibázásunk okát keressük nyugodtan a nem elég aktív lábmunkánkban.
Vegyük rá magunkat, önmagunkat ösztökélve, a sokkal aktívabb, szorgalmasabb lábmunkára. Beszéljünk önmagunkhoz, lehet hangosan is ösztönözni önmagunkat a több mozgásra. Ez az egyszerű tanács sokat segíthet.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
13. FORDULJ EL AZ ÜTÉS ELŐKÉSZÍTÉSEKOR, DE...
Mindegyik edző szájából elhangzott már ez a mondat: Fordulj el az ütés előkészítésekor! Ezt az olcsó tanácsot, instrukciót vizsgáljuk most meg egy kicsit.
Az instrukció azt kell, hogy jelentse a tanítványnak, hogy a lendület a vállak és a felsőtest elfordulásából származzon elsősorban a tenyeres alapvonali ütéseknél. Azoknak mondják ezt, akik lendületüket karból adják, passzív felsőtesttel.
A váll elfordítása nem magától értetődő, általában nem jön rá magától a játékos a tanulási folyamat során. De ha tudja is a teniszező, hogy fontos az elfordulás, akkor is meg lehet könnyen feledkezni róla. Csak a kar lendület adása szembeötlő, nyilvánvaló mindenkinek, hiszen ez mindig feltűnően látható minden teniszezőnél.
Az instrukció tehát világos, és mégis mechanikus szajkózása veszélyeket is rejt magában. Ha az elfordulásnak nem a lendületvétel a célja, akkor csak káros, csak akadály. Ha a játékos az elfordult testhelyzetet nem arra használja, hogy kellő időben történő visszafordulással adjon testével rotációs lendületet az ütésbe, akkor az nagy hiba.
- Ilyenkor jellemzően oldalállásban marad a játékos az ütés irányára nézve, és az egész karral történő ütésmozdulatot is blokkolja.
- A kivezetés nagyon korlátozott lehet csak és azt tapasztalja, hogy nem tud erőset ütni.
- Az ütés irányítása is bizonytalan, mert a felsőtest nem tudja a befordulással és az előre mozgással a kívánt irányt támogatni.
- A topspin ütésfajták kivitelezése így szinte lehetetlen, mert a kivezetésnek nincs helye. Könnyen a saját fejünket találhatjuk el az ütővel, ha mégis nagyon gyors topspint próbálunk így ütni.
Az ezt a hibát hagyó edző több kárt okoz a: Fordulj el! instrukcióval, mint az, aki hagyja a szemben állást. Lám, egy ilyen egyszerű tanács is veszélyes lehet.
Csak úgy van értelme a: Fordulj el! utasításnak, ha világossá van téve a teniszező számára az, hogy ebből az elfordult testhelyzetből lendületesen vissza is kell fordulnia. Ez a felsőtest-mozdulat a lendület adásának fő forrása a kar mellett.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
14. UDVARIATLAN ÜTÖGETÉS
Ütögetésnél mindenki igyekszik hamar játékba jönni, főleg, ha a mérkőzés előtti beütésről van szó. Az ellenfelünkkel történő, mérkőzés előtti ütögetés során kialakulhatnak kellemetlen helyzetek.
Ha például partnerünk csak az egyik oldalunkra játszik.
- Ekkor átállhatunk, kiállhatunk arra az oldalunkra, amire túl sok labdát kapunk. Ezzel nagyobb teret hagyunk annak az ütésnek, melyet gyakrabban szeretnénk ütni.
- Udvariasan szólhatunk is partnerünknek, hogy üssön többet a másik oldalunkra.
Lehet az is, hogy leendő ellenfelünk túl erősen játszva szórja a labdákat, udvariatlanul nem törődve azzal, hogy nem tudunk hosszabb labdamenetek hiányában belejönni a játék ritmusába.
Előfordulhat az is, hogy túl gyakran helyezi távol tőlünk ütéseit, láthatóan készakarva, mintegy már a pontjáték előtt demonstrálva azt, hogy milyen gyilkos ütésekre számíthatunk majd a mérkőzésen.
Gyors helyzetelemzés után ezekben az esetekben dönthetünk úgy, hogy ezeket a problémákat megbeszéljük vele, kérve a változtatást.
Ha nincs még beütve egy ütésfajtánk, akkor kérhetjük az ütögetés meghosszabbítását is partnerünktől.
De a legjobb megoldás az, hogyha van lehetőségünk rá, a mérkőzés előtt ne csak az ötperces ütögetéssel próbáljunk bemelegedni, hanem már előtte legalább egy fél órát üssünk trénerünkkel vagy saját edzőpartnerünkkel!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
15. A TALÁLATI PONT MAGASSÁGÁNAK MEGVÁLASZTÁSA
A találati pont magassága minden egyes teniszütésnél nagyon fontos kérdés. Ezzel kapcsolatban szeretnék tudatosítani egy szemléletet azokban a játékosokban, akiknek problematikus, vagy nem tudatos a találati pont magassága. Ezek a játékosok, elolvasva ezt az írást, talán a gyakorlás, az edzés során másképpen állnak majd ehhez a kérdéshez, sokat javítva ütéseik minőségén.
Nos, nézzünk kétféle szélsőséges játékhelyzetet, mely ellenfelünk ütése nyomán alakult ki.
Lehet, hogy egy olyan helyzetbe kerülünk, amelyben adott a mi válasz-ütésünk találati pont magassága. Ekkor nem dönthetünk, mert egy kényszerhelyzet adja a találat magasságát. Ekkor nincs választásunk, meg kell próbálnunk a nagyon magas, vagy nagyon alacsony, vagy tőlünk nagyon távol lévő labdát visszaütni. Ezt gyakorlandó, edzéseink során edzőnktől, vagy edzőpartnerünktől ne csak kellemes, könnyű labdákat kapjunk, hanem gyakorlatainkban szerepeljenek a tipikus, meccsen sokszor előforduló kényszerhelyzetek, nehezen visszaüthető labdákkal.
Ha azonban a labda úgy jön, hogy van elég időnk a számunkra legmegfelelőbb ütéshelyzet és ütésmagasság megválasztásához, akkor nyilván úgy döntünk, ahogy azt a legjobbnak érezzük. Kérdés, hogy ez a választás tudatos-e, illetve következetes-e. A könnyű labdák kezelését mindenképpen annyira be kell gyakorolnunk az edzéseken , hogy ne legyünk bizonytalanok a mérkőzéseken. Stabilizáljuk a számunkra legmegfelelőbb ütésmagasságokat a legkülönbözőbb, viszonylag könnyű játékhelyzetekben.
A labda tehát lassan jön. A lassú labda jöhet magasabban, laposabban, rövidebben vagy hosszabban. Van időnk, döntsünk mi arról, hogy:
1. lepattanás előtt, röptével válaszolunk,
2. közvetlenül a lepattanás után, kockázatosabb félröptével ütünk,
3. nem sokkal a pattanás után, a labda ívének felszálló ágában adunk váratlanul gyors választ ellenfelünknek,
4. a pattanás utáni holtpontján támadjuk le a labdát,
5. a holtpont utáni leszálló ágban ütünk, törekedve a nagyobb biztonságra a viszonylag kisebb ütéserő mellett.
Gondoljuk végig ezeket a lehetőségeket ütésfajtánként is. A nyesés, a drive és a topspin ütésfajtákhoz találjuk meg különböző ütéserőknél a számunkra optimális találati pont magasságokat. Ha mindehhez figyelembe vesszük azt is, hogy a pályán hol állunk, láthatjuk, hogy rengeteg variációs lehetőség adódik.
Összefoglalva tehát, tudatosuljon bennünk az, hogy ha egy ütésnél van lehetőségünk rá, akkor válasszuk meg a találati pont magasságát a leghatékonyabb megoldás érdekében.
A következő példákban láthatunk négy olyan ütéshelyzetet, melyekben elég gyakran hoznak a játékosok nem helyes döntéseket a találati pont magasságát illetően. Ezeken keresztül szeretném szemléltetni azt, hogy milyen fontos az ütés magasságának megválasztása, ha mód van rá.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
16. A CSÚSZÁSRÓL
Vannak pályatalajok, amelyeken lehet csúszni, és vannak olyanok, amelyeken nem lehet. Láthatunk ugyan különleges csúszásokat :pl.Monfils, Clijsters,stb.,kemény borítású pályán is, de ezek inkább rövidebb, esetenként veszélyes megcsúszások, spárgázások, és nem a salakos pályák tipikus, az ütésmozdulathoz tartozó hosszú belecsúszásai.
Salakon a csúszásoknál a következőket tanácsoljuk:
- Figyeljünk arra, hogy az éppen elöl lévő lábunk, amelyen elsősorban csúszunk, spiccel a csúszás irányába nézzen.
- Az éppen hátul lévő lábunkon a teniszcipő vagy a cipőorral, vagy a cipő elülső, belső oldalával érintkezik a salakkal, és szintén csúszik.
- A két lábon nagyjából egyenlően van elosztva a testsúly. Bármelyik láb ragad le esetleg, így nem a teljes testsúly nyomja azt a lábfejet, bokát. Az elöl csúszó láb leragadása mindig veszélyes, a boka kifordulhat. Ha nem ösztönös az elöl lévő lábfej előre nézése, az nagy baj, mert az oldalt álló lábfej csúszásnál valóban nagyon könnyen, egy pillanat alatt kifordulhat.
A helyes lábfej-tartást, mint ahogy magát a csúszást is, lehet tanulni, lehet gyakorolni, jól csúszó salakos pálya, vagy bármilyen nagyon csúszó felület, pl. jég, alkalmas erre.
Aki nem tud csúszni, az megpróbálhatja labda és ütő nélkül is, lendülettel nekiszaladva a csúszásnak, testsúlyát mindkét lábára terhelve, a csúszás jellegzetes támadó-állás helyzetét felvéve. Először az a lábunk legyen elöl a csúszásnál, amelyiket erősebbnek, biztosabbnak érzünk.
Aki kora gyermekkorában kezdi a teniszt és versenyedzést kap, az nagyon hamar és önmagától megtanulja azt, hogy hogyan kell csúszni. A később kezdőknél lehet ez gond.
Talán ez a néhány tanács is segíthet abban, hogy több labdát érünk majd el a pályán csúszás segítségével.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
17. AZ ELSŐ LABDA JÁTÉKBA HOZATALA KÉZBŐL
Egy ilyen, látszólag igen egyszerű mozdulat is problémát jelenthet a hobby játékosoknak. A gyakorlat azt mutatja, hogy az első ütés nem is olyan egyszerű. Azt hinnénk, hogy az ütögetésnél, az alulról, kézből játékba hozott labda a legkönnyebb ütések egyike, hiszen mindent az ütő játékos határoz el a labda elengedésétől, feldobásától az egész ütésmozdulat végrehajtásig. Itt nem számít a partner, az ellenfél, aki erre a mozdulatra bármilyen hatással lenne. Ez tulajdonképpen egy alsó adogatás.
Azt tapasztaljuk, hogy nem könnyű az első labdát pontosan a kívánt irányba, a kívánt sebességgel és pörgetéssel ütni. Ennek egyik oka biztosan az, hogy egy függőlegesen mozgó labdát kell vízszintes mozgású ütővel eltalálni. A játék során, ettől eltérően, a labdák mindig valamennyire felénk is jönnek, mozgásukat általában sokkal inkább a vízszintes vektor-komponens jellemzi!
Az első labda átütésével kapcsolatban a tanácsom a következő.
A labdamenet közbeni, valós ritmust kell nagyjából ennél az első ütésnél is önmagunk számára előállítani. Fontos, hogy az ütőt legelőször is az elfordulással együtt lazán, enyhén hátravigyük. Csak ezután kell a nem játszó, a labdát tartó kézből eldobni a labdát, kicsit felfelé. Lehet közvetlenül, még a lepattanás előtt, és lehet a labdát lepattanva hagyva is ütni. Mindkettő egyformán jó. Lepattanás nélkül valamivel gyorsabban hozzuk játékba a labdát, talán szélesebb mozdulattal is.
Lehet droppolva , félröpte-szerűen is ütni, főleg egyes edzők szeretik ezt. Enyhén visszafelé pörgő, kellemes labdát lehet így ütni partnerünknek, és érdekes módon a labda jól irányítható is evvel a félröpte mozdulattal. Ennél a labda lefelé esése és az ütő rálendítése közel egyidejű, ezt kell szinkronba hozni. Egyébként ez egy jó gyakorlási tipp a félröptét tanulóknak.
Bárhogy is hozzuk játékba a labdát, egy hibát kerüljünk el lehetőleg. Ha közvetlenül a nem játszó kezünkből ütjük ki a labdát, csak a rálendítés utolsó pillanatában kiengedve azt a kezünkből, akkor egy nagyon ritmustalan, játék-idegen mozdulatot hajtunk végre. Lehet ugyan, hogy evvel a mozdulattal elég pontosan tudunk ütni, mégse üssünk így. A lendítés ütemezése, adagolása teljesen elválik a labda mozgásától, miután a labdát csak az utolsó pillanatban engedjük el.
Legyen első az ütő hátra vitele, majd következzen a labda enyhe feldobása nem játszó kezünkből. A mozgó labdához kelljen illesztenünk ütésmozdulatunkat! Ezzel már a legelső ütéssel nagyjából a technikailag helyes ütésmozdulatot hajthatjuk végre. Így ez az ütés is a begyakorlást segíti.
Összefoglalva tehát, érdemes odafigyelni ütögetéskor az első labdát játékba hozó ütésünk minőségére is, ez is számít, kicsit ez is befolyásolja egész teniszünket.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
18. A NYÖGÉSRŐL
Nagyon sok teniszező hangosan nyög ütés közben.
Ez egykor, a klasszikus tenisz korában elképzelhetetlen volt. De ami nincs megtiltva a tenisz szabálykönyvében, azt szabad. Ez a megengedő elv segítette a nyögés elterjedését az ütések erejének növekedésével együtt. Emlékeim szerint a 70-es évek körül kezdtek a teniszezők, egyre több erőt beleadva ütéseikbe, az ütések alatt nyögni.
A nyögésnek legalább három funkciója biztosan van.
1. A játékos az erőkifejtés során a rekeszizma segítségével tüdejéből kipréseli a levegőt, miáltal az erőkifejtést növeli, hatékonyabbá teszi, bonyolult fiziológiás folyamatokon keresztül. Ez az első funkció. A jelenség hasonló a súlyemelés kilökési fázisához, amikor is a rettenetes súlyt a versenyző üvöltésszerű nyögéssel próbálja kilökni.
2. A második funkció is nagyon érdekes, ez az ütés ritmusához kapcsolódik. A nyögés a teniszben általában egy elnyújtottabb, kétütemű hangkiadás, ami hangosabb vagy halkabb lehet. Tökéletesen szinkronban van az ütés ritmusával. Azaz, az előkészítés lassabb, elnyújtottabb, és ez alatt a hangkiadás első ütemét is elnyújtva halljuk, majd a találat villámgyors pillanata alatt a játékos megnyomja és felgyorsítja nyögését, hangosabb, rövid hangkiadással fejezve be az ütésmozdulatot. A nyögésnek ez a második funkciója ebből a párhuzamosságból fakad. Ugyanis a nyögés egy érdekes, visszacsatoló, segítő funkció is. A helyes ütésritmust segíti a kétütemű hangkiadás. Az a játékos, aki valamilyen okból ( sérülés, kihagyás, lemerevedés, stb. ) nem érzi az ütést, könnyebben talál vissza a helyes ritmushoz és találathoz a helyes ritmusú nyögés segítségével.
3. A harmadik, a nagyon fontos pszichés funkció önmagunk és ellenfelünk felé. A nyögés önmagunk lelki erősítése, és egyúttal jelzés ellenfelünknek, hogy teljes erővel küzdünk ellene. Ha egy játékos órákon keresztül hallja ellenfelének ezt a kifejező, hangos, ellene, azaz a legyőzésére irányuló erőteljes megnyilvánulását, akkor nagyon nehéz kivonnia magát e pszichés nyomás, plusz terhelés alól. Ez fontos tényező lehet a küzdelem során.
Azt látjuk tehát, hogy az ütéssel párhuzamos hangkiadásnak nagy a szerepe a versenyteniszben. Ha ütéseinkbe nagy erőt adunk, nyöghetünk hozzá. Ha ez nem szokásunk, akkor is kipróbálhatjuk, milyen hatással van játékunkra. A nyögéssel nagy valószínűséggel erősödnek ütéseink és a találat is biztosabbá válhat, mert javulhat mozdulataink ritmusa. Ami szintén nagyon valószínű, az az, hogy az erős ütések végrehajtását egész egyszerűen könnyebbnek érezzük így.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
19. A BAL KÉZ ( A MÁSIK KÉZ ) HELYZETE AZ ÜTŐN
Az ütés előtti alapállásban a másik kezünket is nagyon célszerű az ütőn tartani, ez köztudott. (Ezt a kezet a bal kéznek vesszük a továbbiakban az egyszerűbb megfogalmazás kedvéért, kérve a balkezeseket, hogy a magyarázatot egyszerűen fordítsák le önmaguknak.)
A fogáson lévő jobb kéz felett többféle helyzetben lehet a bal.
Lehet közvetlenül a jobb kéz mellett-kéz a kézhez-, lehet szélesre nyitott ujjakkal egészen a ütőlap aljához simulva, és lehet a két szélső helyzet között is, kb. félúton.
A másik kéz helyzete nem mellékes, érdemes a legfontosabb következményeket a két szélső helyzetre megvizsgálni.
Ha a két kéz együtt van, ez igen előnyös a kétkezes fonákot ütőknek, mert nem kell a fonák alapütésnél átfogni, nem kell a fogást módosítani. Ez a leggyakoribb ugyan, de láthatunk, főleg kétkezes fonákot ütő férfiaknál olyan megoldást is, hogy a bal kéz feljebb fogja az ütőt, és a kétkezes ütés előtt gyorsan lecsúsztatják a bal kezet a jobb mellé a kompakt (együttes, zárt) fogáshoz. A bal kéz akkor van általában feljebb, ha a játékos a röptét, a nyeséseket és a topspin ütéseket színesen variálja, és a gyakori átfogáshoz előnyösebb feljebb tartani az átfogást vezérlő bal kezet. Az egészen fönn tartott bal kéz, melynél sokszor egy vagy két ujjunk még a húron is lehet, az ütő lapját jól érzékeli. Az átfogás mértéke, az ütő elfordítása így sokkal jobban érzékelhető.
Az egykezes fonák pörgetést ütőknél hátrány lehet a két kéz távol tartása, mert esetleg nem visszük eléggé hátra az ütőt. Ennél a mozdulatnál a bal kéznek az ütő szívén tartása lerövidítheti a hátra vitelt, az előkészítés terjedelme kisebb lehet. Így az is előfordulhat, hogy nagyobb, jobb előkészítő mozdulatot tesz lehetővé az egykezes fonák pörgetésnél az egymáshoz közel tartott két kéz.
Az alapállás jellegét is befolyásolhatja a bal kéz helyzete. A távoli kézhelyzet lazább, szellősebb, szélesebb és aszimmetrikusabb alapállást eredményez inkább. Az egymás melletti kezek zártabb, esetleg kissé merevebb, katonásabb és szimmetrikus állást indukálnak.
Próbáljuk ki ezeket a variációkat, változtassunk esetleg a másik kéz tartásán. Ki tudja, hátha érdekes hatásokat észlelünk teniszünkben. Ütéseink struktúrája enyhén módosulhat, lehet, hogy nagyon kedvező irányban.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
20. GYAKOROLJUK A KÉNYSZERHELYZETEKET IS !
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
Az edzéseken már jól játszó játékosok gyakran nagyon gyengén szerepelnek éles versenyhelyzetekben, mérkőzéseken. Ennek egyik oka szerintem az, hogy az edzéseken nem gyakorolják eleget a mérkőzéseken oly gyakran előforduló kényszerhelyzeteket. Nos, ennek a problémának a megoldásában nyújt remélhetőleg segítséget a következő tipp és az azt bemutató rövid film is. Gyakoroljuk és gyakoroltassuk sokkal többet az edzéseken a nehéz játékhelyzeteket, mindehhez használjunk ötletes gyakorlatokat és segédeszközöket!
MEGNÉZEM A 20. SZÁMÚ TIPP BEMUTATÁSÁT FILMEN IS!
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
A játékosok edzéseiken – tapasztalataim szerint, - nagyon kis százalékban gyakorolják a kényszerhelyzeteket.
Mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor egy versenyző, - főleg kezdő versenyző, - megdöbbentően alul teljesít az éles mérkőzésen az edzésteljesítményéhez képest. Sok egyéb lehetséges tényező mellett (pl. lámpaláz) ennek oka lehet az is, hogy a versenyeken rendre kialakuló kényszerhelyzetekre nincs jól felkészítve a játékos. Ezen szeretne segíteni ez az ötlet, ami tulajdonképpen egy egyszerű gyakorlat.
Nyilván végtelen számú kényszerhelyzet képzelhető el a pályán. És bár nincs két pontosan ugyanolyan, mégis a tipikus kényszerhelyzetek csoportosíthatók. Ennek célja az, hogy az edzésen tudatosan gyakorolhassuk a gyakran előforduló nehéz helyzeteket.
Ilyenek például:
- a hosszú futásos kényszerhelyzetek,
- a mögénk kerülő labdák,
- a nagyon magasra kipattanó labdák,
- röptézés közben a testünkre ütött bombaerős ütések,
- a kényszer félröpték,
- vagy például a röpténél csak vetődéssel elérhető labdák, stb
Most azt a kényszerhelyzetet mutatjuk be, amikor a labdamenet során a pályaterületen belülre kerülve kapunk váratlan testközeli ütést. Ezt a helyzetet kell megoldanunk.
A pályaterületen belül kialakított részterületen kell mozognunk, ezen belül kell maradnunk, ez a gyakorlat lényege.
Bemutatott példánkban a T vonal és az alapvonal előtt letett szalag közötti részen szabad csak mozognia a játékosnak. Oldalirányban 1,5 – 2 méter elérése, lefedése a cél. Az edző labdáit változó, véletlenszerű ritmusban üti. Az ütések hossza és ereje is változó. Kapunk nyesett és pörgetett ütéseket is. Ütésválaszaink alapütések, röpték és félröpték lehetnek, hirtelen váltásokkal. Alapvető célunk a labda játékban tartása. További célunk kezdeményező, erős válaszütések ütése, ha lehetséges. A könnyebb labdákat le kell támadnunk, deffenzívebb helyzetben nyeshetünk, vagy blokkoló válaszütést üthetünk. Az ütésfajták színes skáláját kell villámgyorsan alkalmaznunk. A gyakorlatban nagyon fontos a játékos kreativitása, villámgyors helyzetfelismerése.
Az edzőnek fontos szerepe van a labda adogatásán kívül: a játékos válaszütéseinek értékelése, elemzése. Nagyon hasznos az, ha be is mutatja a feladatot.
A gyakorlat egyébként egy nagyon megterhelő lábmunka gyakorlat, fárasztó, intenzív kondi edzés is.
Nos, ezzel a gyakorlattal biztosan jól fejleszthető válaszadási készségünk ebben a sokszor előforduló, nehéz játékhelyzetben.
Nézzük meg a 20. számú tippet az itt látható filmen is!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
21. ÜTÉSIRÁNY ÉS IRÁNYVÁLTOZTATÁS
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
Nagyon gyorsan érkező labdáknál könnyebb a visszaütés ugyanabbban az irányban, ahonnan az jött, nehezebb és bizonytalanabb az irányváltoztatás. Edzésen gyakoroljuk mindkét feladatot: tartva az irányt, azaz vissza az edzőhöz, és máshová, az üres pályaterületekre célozva is!
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
Az ellenfelünktől jövő labdát vagy ugyanabban az irányban üthetjük vissza ahonnan az jött, vagy a pálya más területeire célozva, máshová.
Az előbbinél a feladat viszonylag könnyebb, mert elméletileg a felénk röpülő labdát a röppályára merőleges ütőlappal kell eltalálnunk. Könnyebb a célzás azért is, mert az érkező labda útvonala irányt ad célzásunknak. Ha van mód rá, testünk mozogjon lehetőleg valamennyire a labda útvonalának irányában előre, ami szintén segítheti a célzást.
A pontos irányváltoztatáshoz viszont egészen minimális, mégis nagyon precíz szög-korrekciót kell végrehajtanunk, gyakran villámgyorsan.
Mindkét esetben természetesen egész testünkkel igyekszünk sikeresen célozni, ami teniszben egy nagyon egyéni és jellemző célzási mód. A célzás folyamatában tehát egész testünknek kell aktívan részt vennie.
Jó általános tanács az, hogy nagyon nagy sebességgel jövő labdáknál törekedjünk lehetőleg az iránytartásra, azaz üssük vissza a labdát oda, ahonnan jött, ne próbáljunk meg máshová célozni. A nagy sebesség miatt a „máshová” célzás sikere bizonytalan, a lekésés vagy a túl korai találat miatt oldal-out hibákat produkálhatunk, még ha az ütéshossz jó is lenne.
Edzésen a labdák nagy részét általában visszaütjük partnerünknek, vagy az edzőnknek. A lassan jövő labdát még a kezdő játékosok is el tudják helyezni, vissza tudják ütni egy másik irányba és nem vissza az edzőhöz. Nem lehet gond a versenyzőknek az, hogy a versenyeken, elszakadva az edzések gyakorlatától, a viszonylag lassabb labdákat az ellenféltől távol helyezve üssék, ha úgy szeretnék. Például, egy könnyű labdából ütött támadó ütést nyugodtan gyakorolhatunk úgy, hogy az edzőhöz ütünk vissza minden labdát. Ebből nem származik káros beidegződés. Meccsen majd ellenfelünktől távolra helyezzük támadó ütésünket, ha ezt akarjuk.
Az edzésen állandóan „máshová” visszaütött labdákkal viszont több probléma is van. A játékos nem a valóságos játékritmusban üt, ugyanis az edző mindig új labdát vesz a kosárból. A játékhelyzet is csak gyengén hasonlít a valóságosra, mert az edző áll, míg ellenfelünk aktívan mozog, helyezkedik. A valóságos játékhelyzethez képest egész más egy ilyen edzéshelyzetben elütést vagy helyezést gyakorolni. Hátrány az is, hogy rengeteg a labdaszedés, sok a hosszú szünet.
Kétségtelen azonban, hogy az irányváltoztatást is gyakorolni kell, főleg a már említett gyorsabb labdáknál. Ez azt jelenti, hogy versenyzőkkel nem szabad kizárólag úgy edzeni, hogy a labdák mindig visszajöjjenek az edzőhöz. Célterületekkel, vagy egy másik játékos beállításával könnyen megoldható ez a probléma. Ha a megváltozott irányban egy játékos várja a labdákat, még a labdamenetek folyamatossága is megvalósítható!
Gyakoroljuk tehát mindkettőt: vissza az edzőhöz, és máshova célozva is!!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
22. INKÁBB KÉTKEZES FONÁKOT TANULJUNK ÉS TANÍTSUNK?
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
A világ élversenyzői között egyre kevesebb az egykezes pörgetett fonákot ütő játékos. A kétkezesnél a rövidebb kinyúlási távolságot kiváló lábmunkával lehet ellensúlyozni. A kétkezes ütés pontosságban, ütéserőben, és találati biztonságban valamivel jobb ütésnek tűnik az egykezesnél. Nagyon körültekintően és személyre szabottan kell dönteni tahát abban, hogy melyik ütést tanítjuk valakinek, illetve melyik ütést választjuk ki saját magunk számára.
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
A mai, modern játék (2010.) érdekes tendenciája az egykezes fonák pörgetett ütés visszahúzódása, egyre kevesebben ütik. Megfigyelhetjük, hogy a világ élversenyzői egyre többen ütnek kétkezes fonákot. Az átrendeződés úgy folyik jelenleg, hogy az újonnan feljövők között van egyre több kétkezes fonákot ütő. A nőknél óriási a dominancia, de a férfiaknál is jól megfigyelhető ez a tendencia. A kisgyerekként szinte kötelezően kétkezest ütők közül sokan eddig ifi korukban áttértek egykezesre, és így „nőttek bele” a világ élvonalába. Ezek száma csökken, a feljövők egyre többen maradnak meg a kétkezes ütésnél.
Nézzük ennek lehetséges okait. Vegyük sorra a kétkezes ütés eddig egyértelműnek tűnő hátrányait:
1. A kétkezes ütésnél a lábmunka sokkal több, a megfelelő helyezkedés követelménye sokkal fontosabb. Mivel a kétkezes fogással zártabb testhelyzetben vagyunk, ezért felsőtestünk jobban együtt mozog két karunkkal. A kinyúlás lehetősége kisebb, az elérési távolság egy adott helyről rövidebb. A kétkezest ütő nem tud több felsőtest elfordulással messzebbre nyúlni.
A mai versenyzők lábmunkája viszont olyan hihetetlenül jó, hogy úgy látszik. ezt a hátrányt ki tudják egyenlíteni. A játékosok elképesztő mozgékonysággal még a nagyon nehéz labdáknál is ott vannak lábbal a megfelelő kétkezes ütéspozícióban. Ha meg tényleg nagyon extrém kényszerhelyzetben ütnének a kétkezesek fonákot, akkor váltanak a kinyúlásos, egykezes nyesésre, a mentő ütésre.
2. A kétkezes ütésről sokáig azt hittük, hogy a lendítés zártabb volta miatt az ütéserő átlagban csak 70-80 %-a az egykezest ütők ütéserejének. Ez is megváltozott. A bal kéz nagy lendületet adó ereje, a felsőtest forgása és a hosszú, teljes, váll fölötti kivezetés lehetővé teszi a bombaerős kétkezes fonák ütést is. A biztos, ütésbe történő beállás után az ütéserő nem kisebb, mint az egykezes fonáknál, ezt mutatja jelenleg a gyakorlat. (sőt!) Nyilván ezek mögött a kőkemény kétkezes fonák ütések mögött elképesztő óraszámú gyakorlás áll, csakis így lehet megtanulni a nagyon nagy ütéserőt, és mellette még a pontosságot is.
3. És itt jön talán a legfontosabb érv, ami miatt a kétkezes fonákot ütők száma nő. A két kéz finom összhangjával ezt a zártabb mozdulatot az ütés pontossága szempontjából is tökéletesebbre lehet fejleszteni, mint az egykezest, úgy tűnik. A játékos teste hibátlanabbul tudja megvalósítani a teljes koordinációt a pontos célzáshoz. A bal kéz (a másik kéz) tenyerest üt, azaz tulajdonképpen egy tenyeres „kerül be”, épül be a kétkezes fonák ütésbe. A játékosok bal karja ma már ugyanolyan erős, izmos, mint a jobb! Lenyűgözően alacsony hibaszázalékkal ütnek ma már a kétkezes fonákot ütők. Az ütés teljesen automatizált, pontosan ugyanúgy tudják végrehajtani több ezerszer.
4. A teniszben ma már egyre több ütést ütnek a lepattanás utáni felszálló ágban, még a felső holtpont előtt, a játék felgyorsítása érdekében, vagy kényszerhelyzet miatt. A biztosabb, erősebb ütőtartás is könnyebb két kézzel. A találati pont értelemszerűen kicsivel pontatlanabb a felszálló ágú ütéseknél. Nehezebb a labdát a sweet point-on belül eltalálni. ( Sweet point-nak az ütő húrozásának azt a középső rész-felületét nevezzük, melyet a kedvező találati pontok összessége ad ki. ) A kétkezes tartás nagyobb stabilitása miatt ez a felület valamivel nagyobb lehet. Ez azt jelenti, hogy a nem teljesen precíz, nem középen történő találatoknál jobban megtartható az ütő két kézzel, és így a labda még a kívánt módon hagyja el a játékos ütőjét.
A fenti elgondolások pusztán vitaindító kísérletek arra, hogy megmagyarázzuk a mai versenyteniszben a kétkezes fonák ütések növekvő dominanciáját. Természetesen mindenki egyénileg eldöntheti, hogy melyik ütést választja.
A teniszben új irányok jönnek újra és újra, a játék jellege időszakonként módosul, biztos, hogy ebben is van e csodás sport varázsereje.
Mindent alaposan végig kell gondolnunk, ha döntünk az „egykezes vagy kétkezes fonák?” kérdésben!!!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
23. AZ ÜTÉSIRÁNY REJTÉSE
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
Pontjátékunk során igyekezzünk ütésirányunkat rejteni. Ennek legjobb módszere a törzs rotációs ( körkörös ) mozgására épülő ütéstechnikák, ütésfajták beépítése teniszünkbe.
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
Az ütésirányt célszerű a lehető legtovább rejtve tartani. A hagyományos, drive jellegű teniszben a "mozogjunk az ütés irányába testünkkel" elv, továbbá a közel egyenes vonalú (lineáris) ütővezetés előre, egyaránt elárulja ütésünk irányát. Ez nagy előny az ellenfél mozgását jól megfigyelő, és az azt "olvasni" is tudó játékosnak.
A modern ütéstechnikákban eluralkodó óriási körkörös (rotációs) lendülettel nagyon jól rejthető az ütésirány. Ha a találati pont csak néhány centivel előrébb vagy hátrább van, oldalirányban teljesen különféle ütésirányokat kapunk. A gyors, forgásos ütővezetésnél a találati pontoknál ezek a minimális különbségek nem észrevehetők. Csak a már felénk induló labda figyeléséből ismerhetjük meg az ütésirányt.
A "mozogjunk az ütés irányába testünkkel" elv ma már szinte kizárólag csak a betámadó ütéseknél figyelhető meg, de azoknál sem mindig. Ugyanis a betámadó ütést lehet közel folyamatos előremozgással is ütni, de lehet úgyis, hogy a játékos az egy helyben végrehajtott ütése UTÁN kezd csak el futni előre.
A mai, modern ütéseknél ( topspin alapütések és röpték ) tehát nagyon jellemző az, hogy az ütésirány az utolsó pillanatig rejtett.
Tanuljuk meg a rotációs, körkörös technikákat IS, ezekkel jól tudjuk rejteni ütésirányunkat!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
24. A HUROK ÉS AZ ÜTŐLESÜLLYESZTÉS A FONÁK PÖRGETÉSEKNÉL
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
A magas ívű hurok mozdulat a fonák egykezes pörgetések előkészítésénél nincs ellentmondásban az ütőfej erőteljes lesüllyesztésével a test mögött. Ne feledjük, az ütőfej lesüllyesztése a találati pont alá nagyon fontos, mert enélkül nem érjük el a labda kívánt előre pörgését (topspin hatás).
MEGNÉZEM A 24. SZÁMÚ TIPP BEMUTATÁSÁT FILMEN IS!
A TIPP RÉSZLETESEN KIFEJTVE:
A nagyon jó játékosok zöme meglepően magas hurok mozdulattal kezdi az egykezes fonák pörgetéseit. Viszont hátul, a test mögött az ütőfej lesülllyesztése mindenkinél nagyon jól megfigyelhető. Határozottan a labda alatt van mindig az ütőfej a lendítésnél. Ez nagyon fontos, ne feledjük, hogy ebből származik a labda előre pörgése, a topspin hatás, amit az előre pörgetett ütéseknél el szeretnénk érni. Akár drive-ról, akár topspin jellegű ütésről is van szó.
A gyakorlat, a nagyon jó játékosok egykezes fonák pörgetései azt mutatják, -és igazolják- hogy a magas ívű hurok mozdulattal is jól le lehet süllyeszteni a test mögött az ütőfejet.
A fonák pörgetés első tanulásakor azért inkább célszerű laposabb hurok mozdulatot tanulni és tanítani. Ez egyszerűbb. Ha valakinek a hurok mozdulat miatt gondjai vannak a nagyon fontos ütőlesüllyesztéssel, akkor a lent történő hátravitel is megfelelő, majd később lehet a hátravitel magasságát variálni.
Nézzük meg a 24. számú tippet az itt látható filmen is!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
25. FONÁK FOGÁSSAL IS KÉSZÜLHETÜNK AZ ADOGATÁS FOGADÁSÁRA?
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
Igen, lehet az adogatás fogadásához a fonák pörgetésünk fogásával beállni. Ekkor értelemszerűen az esetlegesen tenyeres oldalunkra érkező szervák fogadásához kell átfognunk a tenyeres pörgetés (vagy nyesés ) ütőfogásunkra. Van akinek ez könnyebb, mint fordítva. Ezek a játékosok fonák return-jüket támadó pörgetéssel szándékozzák visszaütni, a labda felé mozogva, mintegy beleugorva az ütésbe. Jó ha tudjuk, hogy a játékosok zöme inkább a tenyeres fogás változataival várja az adogatást.
Nézzük meg a 25. számú tippet az itt látható filmen is!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
26. A BEÜTÉS ALATTI "TÁNCOLÁS"
A TIPP LEÍRÁSA:
A VERSENYZŐK EGY MÉRKŐZÉS, VAGY EGY KOMOLY EDZÉS ELŐTT , AZ ÜTÖGETÉS, A BEÜTÉS ALATT EGY JELLEGZETES LÁBMUNKÁT AUTOMATIZÁLNAK. EZ CSAK A JÁTÉKNAK EBBEN A SZAKASZÁBAN FIGYELHETŐ MEG.
MIUTÁN MINDEN JÓ JÁTÉKOS SZINTE PONTOSAN UGYANÚGY MOZOG, ÉRDEMES EZT MEGFIGYELNI ÉS ELTANULNI. NYILVÁN A HOSSZÚ ÉVEK EDZÉSMUNKÁJA ÉS A RENDSZERES VERSENYZÉS EREDMÉNYEKÉPPEN EZ MAGÁTÓL IS KIALAKUL, DE MÉGIS PRÓBÁLJUK TUDATOSAN IS TANULNI EZT A „TÁNCOLÓ” MOZGÁST. AMINT AZ NÉHÁNY PERCES VÁLOGATÁSUNKBÓL JÓL KIVEHETŐ, MEGFIGYELHETŐ, AZ ÜTÉSEK KÖZÖTTI LAZA, TÁNCOLÓ, HELYBEN LÉPEGETŐ MOZGÁSRÓL VAN SZÓ.
KÉREM, NÉZZÉK/NÉZZÉTEK MEG A SZÖVEG UTÁN KÖVETKEZŐ RÖVID FILMET, MELY NÉHÁNY JÁTÉKOS BEMELEGÍTŐ ÜTÖGETÉSÉRŐL KÉSZÜLT. A MÉRKŐZÉSEK ELŐTTI ÜTÖGETÉSEK ALATT A HELYSZÍNI EREDETI ZENE VAGY HANGOSBEMONDÓ HALLHATÓ A FILMBEN, AMI A NÉZŐK SZÓRAKOZTATÁSÁRA ÉS INFORMÁLÁSÁRA SZOLGÁL.
AMINT AZT LÁTHATJUK, EGY PICIT UGYAN „MINDENKI MÁSKÁÉPP CSINÁLJA”, DE AZÉRT NAGYON HASONLÓ MOZGÁSOKRÓL VAN SZÓ. HA JÓL MEGNÉZZÜK, A JÁTÉKOSOKNÁL FELFEDEZHETJÜK A KÉSŐBBI PONTJÁTÉKBAN MUTATOTT, ÜTÉSEK KÖZÖTTI LÁBMUNKÁKNAK A KÖNNYED, LAZA VÁLTOZATÁT! TEHÁT ÍGY A JÁTÉKOS MINTEGY MÁR FELKÉSZÍTI MAGÁT A TELJES INTENZITÁSÚ, BEUGRÁSOS (SPLIT STEP-ES) MÉRKŐZÉS ALATTI LÁBMUNKÁRA.
NÉZZÜK, ÉS A LÁTVÁNY RÉVÉN IGYKEZZÜNK EZT ELRAKTÁROZNI MAGUNKBAN, (EZ A VIZUALIZÁLÁS!!!), MAJD FELTÉTLENÜL ÉPÍTSÜK BE SAJÁT ÜTÖGETÉSÜNKBE.
SOK SIKERT HOZZÁ!
Nézzük meg a 26. számú tippet az itt látható filmen is!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
27. A SPLIT STEP, A TERPESZUGRÁS
A TIPP LEÍRÁSA:
Akik versenyteniszt játszanak, azoknak az ütések közötti lábmunkájukba be kell építeniük ezt a terpeszállásba történő beugrást. A középre történő visszafutás közben a kellő pillanatban történik ez az elemelkedés a talajtól. A célja az, hogy a talajra érkezéssel minden irányba gyorsan el tudjunk startolni a labda felé, a következő ütéshez. A split steppel visszafutásunk tehetetlenségi erejét semlegesítjük. Statikus állórajt helyett lábaink dinamikusan, mozgásból kezdhetik az elrugaszkodást.
Tanuljuk meg a split stepet!
Nézzük meg a 27. számú tippet az itt látható filmen is!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
28. ÜSSÜK BIZTOSABBAN BETÁMADÓ ÜTÉSEINKET!
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
Használjuk az emelt hálószegélyt az erős, lapos, támadó topspin-drive ütéseink gyakorlására!
NÉZZÜK MEG A 28. SZÁMÚ TIPP BEMUTATÁSÁT AZ ITT LÁTHATÓ FILMEN IS!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
29. HÁLÓHIBÁINK CSÖKKENTÉSE
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
HA TÚL SOK LABDÁNK MEGY A HÁLÓBA, MERT LAPOSAN ÉS UGYANAKKOR ERŐSEN PÖRGETVE TENISZEZÜNK, AKKOR A KÖVETKEZŐ TIPPET AJÁNLOM A HIBA KIJAVÍTÁSÁRA: A RENDES TENISZHÁLÓ FÖLÉ KB. 1 - 1,5 MÉTERRE KIFESZÍTETT SZALAG SEGÍTSÉGÉVEL ERŐS TOPSPIN ÜTÉSEINKET IGYEKEZZÜNK ÉPPEN A KIFESZÍTETT SZALAG FÖLÉ ÜTNI. EZZEL AUTOMATIZÁLUNK EGY BIZTOS TÁVOLSÁGOT A RENDES HÁLÓSZEGÉLYTŐL, MELYLNÉL MÉG ERŐS (TOPSPIN) PÖRGETÉSEINK NEM SZÁLLNAK OUT-RA, HANEM GYORSAN LEBUKNAK A LESZÁLLÓ ÍVEN, MÉG AZ ALAPVONAL ELŐTT. A SZALAG SEGÍT A KÍVÁNT ÁTLAGMAGASSÁGOT VIZUALIZÁLNI, SZEMÜNK MEGSZOKJA ÉS MEGTANULJA EZT AZ ÜTÉSÍVET. TALÁN ÚGY MÉG JOBB A GYAKORLÁS, HA A SZALAGOT TEKINTJÜK ÜTÉSEIN ÁTLAG MAGASSÁGÁNAK, AZAZ TULAJDONKÉPPEN A SZALAGOT CÉLOZZUK!
NÉZZÜK MEG A 29. SZÁMÚ TIPP BEMUTATÁSÁT AZ ITT LÁTHATÓ FILMEN IS!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TENISZTIPPEK:
30. AZ EDZŐ KÉTLABDÁS JÁTÉKA
A TIPP TÖMÖREN ÖSSZEFOGLALVA:
NAGYON NŐ AZ EDZÉS INTENZITÁSA ÉS HATÉKONYSÁGA, HA AZ EDZŐ EZT AZ ÖTLETET FELHASZNÁLVA KÜLÖNBÖZŐ GYAKORLATOKNÁL KÉT LABDÁVAL JÁTSZIK JÁTÉKOSAIVAL EGYIDEJŰLEG.
NÉZZÜK MEG A 30. SZÁMÚ TIPP BEMUTATÁSÁT AZ ITT LÁTHATÓ FILMEN IS!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Jönnek majd a további tippek is!!